Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

N. Lőrincz Julianna: Stílus és műfordítás

3. Dolgozatom következő részében a műfordítások és az eredeti művek megfelelésének kérdéseivel, a műfordítási ekvivalencia elméleti alapvetéseivel foglalkozom. 3.1. Az ekvivalencia fogalmának meghatározása az általános fordításelméletben sem egyértelmű. Klaudy Kinga A fordítás elmélete és gyakorlata c. művében összegzi az amerikai és szovjet fordításelméleti kutatók ekvivalenciafelfogásait. Ezek több ponton eltérnek egymástól, egyben azonban többnyire megegyeznek: mindegyik valamiféle norma felállítására törekszik. Ezek közül most csak E. A. Nida ekvivalenciaelméletét ismertetem, mivel ez áll a legközelebb a műfordításokra is alkalmazható un. kommunikatív ekvivalenciához. 3.2. E. A. Nida kétféle ekvivalenciaviszonyt különböztet meg a fordításokban: 1. formális ekvivalenciát és 2. dinamikus ekvivalenciát. Formális ekvivalencián a célnyelvi szöveg formahűségét érti a forrásnyelvi szöveghez viszonyítva: a) a grammatikai egységeket, b) a szóhasználatot, c) a szakkifejezések és egyéb kötött szószerkezetek jelentését is figyelembe veszi. A grammatikai szinteknek az eredetivel egyenértékű fordítása érdekében arra is ügyelni kell Nida szerint, hogy azonos szófajú szavakkal fordítsa a forrásnyelvi szöveg szavait a célnyelvi fordító. Nem változtathat a mondathatárokon, a bekezdéseken, és a központozást is azonos módon kell alkalmaznia. A dinamikus ekvivalencia esetében a fordító a célnyelvi befogadót (címzettet) tartja szem előtt. Klaudy Kinga fentebb idézett könyve alapján ismertetem ennek az ekvivalenciafelfogásnak a lényegét: „A dinamikus ekvivalens fordítás a legközelebbi természetes ekvivalense („the closest natural equivalent") a forrásnyelvi szövegnek. A „természetes" fordítás elérése érdekében három dolgot kell a fordítónak szem előtt tartania: 1. a befogadó kultúrát a maga egészében, 2. az adott szöveg kontextusát, 3. a célnyelvi befogadókat" (Klaudy 1994: 72). Nida az eredeti szöveg stílusát is figyelembe veszi, mint lefordítandó többletinformációt. Az ő nyomán a dinamikusan ekvivalens fordításokat az azonos hatást keltő, azonos befogadói reakciót kiváltó fordításokkal szokták azonosítani. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az azonos befogadói reakció nehezen programozható. Kiváltképp olyan kulturális szövegek esetében, amelyek keletkezése között nagy időbeli eltérések vannak. Ezért is van szükség régebbi művészi szövegek időnkénti újra fordítására. Mindenesetre Nida ekvivalenciafelfogásában már a kommunikatív ekvivalencia lényeges elemeit fedezhetjük fel: a szerző a stílusra mint a szöveg többletinformációjának átadására is tekintettel van. 3.3. J. Nagy Mária szerint a stílus a forma többlettartama. (J. Nagy, 1981: 186) Irodalmi művek esetében beszélhetünk belső és külső formáról. Ha a belső formához olyan elemek tartoznak elsősorban, mint a cselekmény 129