Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

V. Raisz Rózsa: Szállóigék Mikszáth írói nyelvében

3. Máskor több mondategységbe tagolja szét a szállóigét: Borban az igazság. „Szenátor uraimék minden per után áldomásadásra is ítélik feleiket, s ebben a szobában isszák meg - mert úgy kell annak lenni, hogy a magukból kiadott igazság után új igazságot kell magukba szedniök, ami pedig tudvalevőleg a borban van" (Szent Péter esernyője. Krk. 7. 119.) A szándékos értelmi ferdítés a humor eszköze. „Törekedjünk arra, hogy a következő ezredévben elmondhassuk, az a Magyarország, amelyről Széchenyi azt jósolta, hogy lesz, már megvan." (Szeged könyve. II. 1914. 178-9.) 4. Előfordul, hogy csak részben idézi a szállóigét, a közismert részlet azonban az olvasó számára felidézi az egészet: „Izgatta, élénkségben tartotta, mint a morfinistát a morfin, az a hit, hogy küzdenek ellene. »Ergo sum« gondolta felvillanyozva." (Az én kortársaim. I. R-Fr. 160. Csemegi) - a gondolati kiegészítés eltér az eredetitől: „Küzdenek ellenem, tehát vagyok." Összefoglalva: Mikszáth szállóige-használata számunkra érdekesen idézi fel kora iskolázott rétegeinek nyelvhasználatát. Az elbeszélő és szereplő szövegében, továbbá az átmeneti közlésformákban egyaránt fellelhetők, ez azt sugallja az olvasó számára, hogy a szállóigék a korabeli kifejezéskészlet aktív egységei voltak. A szállóigék szervesen illeszkednek be a Mikszáth-szövegbe, még ha helyenként jelzi is idézet jellegüket. Alakjuk és aktuális jelentésük sokszor eltér a köznyelvitől, mondhatjuk, nemcsak felhasználja, hanem újraalkotja őket Mikszáth. Ez azonban a szállóigék természetével jobban összefér, mint a szólásokéval, közmondásokéval. Mindez stilisztikai következtetések levonására kínálkozik, amely azonban egy másik dolgozat témája lehetne. 125