Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

F. Dornbach Mária: Tanórák jellegzetes epizódjainak vizsgálata

rát, és a sürgető nyitás (Bence, gyorsan!) ellenére csak jónéhány vargabetű után tisztázódik a diák helyzete. Ráadásul a menthetetlenül múló idő nyomasztó terhe miatt a szűnni nem akaró félreértésnek a tanár már maga is okozója lesz azzal, hogy a nyelvi normativitást néhol már csak képviseli, de nem közvetíti (pl. Hol volt a házi feladat? Hol volt mára a házi feladat?). Az I. és a II. epizód több megnyilatkozása is a szaktanár és a diákok között magyarórán meglévő konszenzusra utal. Az elhangzottakból erről eddig az alábbi információkat nyertük: 1. A házi feladat elkészítése mindenki számára kötelező. 2. Erre nézve a diákna4k erőfeszítéseket kell kifejtenie. A próbálkozást (vagyis a szaktárgyi probléma megoldásának szándékát) a diáknak bizonyítania kell. 3. Ennek alapján mulasztást az követ el, aki a leckét (vagy annak nagy részét) tudatosan nem készíti el. 4. A feledékenység tudatos mulasztásnak, a sorozatos feledékenység pedig hanyagságnak minősül. 5. A hanyagság és a tudatos mulasztás szankcionálást von maga után. 6. Az összfeladat kis hányadának nem teljesítése nem von szankciót maga után. 7. Az l.-re vonatkozó mulasztást és a 2.-ra vonatkozó információt a diák a tanóra elején a tanárnak köteles bejelenteni. 8. A megnyilatkozási szándékot jelentkezéssel vagy álló testhelyzettel kell jelezni. 9. A szóláshoz való jog megadása a tanárt illeti. A ciklusok záró ága két szempontból érdekes számunkra. Gondolatmenetünk korábbi pontjain nem foglalkoztunk kellőképpen a C/5.: nyugtázás helyével és kifejeződési lehetőségével. Korpuszunkban ez a funkció legygyakrabban a jó szegmentummal lexikalizálódik. I. (1) C: Jó, ... II. (1) C: Üljél le! (2) C: Jó, Vikinek tessék beírni a mínuszát! (3) C: Csüccs! (4) C: Jó, akkor megfogom nézni. Tessék leülni! Orsi? (5) C: Üljél le! Ági? (6) C: Ugyanaz. Mira? (7) C: Jó, Mirának is! Bence, gyorsan! (8) C: Na, akkor csüccs! Akkor a nagy része megvan. Jó. Mindig egy kívánt magatartás [1.(1)] megvalósulása vagy egy mentegetőzés [11.(2) - (4) - (7) - (8)] után hangzik el. Nem értékel, hanem ezeknek megtörténtét egyszerűen csak nyugtázza: tudomásul véve az elhangzottakat 114