Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

F. Dornbach Mária: Tanórák jellegzetes epizódjainak vizsgálata

(7) is teljesen szabályos háromágú szekvencia, mégis nagyon érdekes. De nem szekvenciális szerveződése miatt. (7) A: Tanár: - Mira? B: Mira: - Én meg elfelejtettem. C Tanár: - 1. Mira! 2. Elfelejtetted? (A diákok nevetnek.) 3. Hanyagságból nem csináltam házi feladatot, 4. igaz? 5. Szép! 6. Jó, 7. Mirának is! Már a megszólítás (1. megnyilatkozás) felkiáltó formája eltér az addigiaktól, és nemcsak érzelmi töltetével. A 2. megnyilatkozás (Elfelejtetted?) kérdő formában a B ágban megjelenő állítás cáfolata.. Ez a leleplezés felkiáltásává teszi a megszólítást. A cáfolat lexikálisan a 3. megnyilatkozásban jelenik meg (Hanyagságból nem csináltam házi feladatot,..); az egyes szám 1. személy kvázi-idézetként a (7) B reciproka, jelentése pedig: „Ezt kellett volna mondanod, mert ez az igazság." Vagyis: „Hazudtál." nyomatékosítva a mondatszóval (4. igaz?). Tehát: 1. leleplez 2. cáfol 3. meghazudtol 4. nyomatékosít. Az akciósornak elvileg két oka lehet: 1. ellenszenvből táplálkozó előítélet és 2. tapasztalat. A gyerekek nevetése ez utóbbit valószínűsíti. Az 5. (Szép!) lexikálisan a tanár attitűdjét fejezi ki, mondatformája pedig érzelmi nyomatékot ad annak. Vagyis Mira valóban vétett a fenti (és alábbi) összes részletező szabályt tulajdonképpen megelőző - és nemcsak ennek az epizódnak, hanem - bármely társalgásnak egyik Grice által megfogalmazott főmaximája, a „Légy őszinte!" ellen (Grice 1975, in: Pléh, Síklaki, Terestyéni, 1988 I: 238.). A többi szekvencia szerkezete az előbbiek mintázatának variációja. Nézzük meg, miben! Láttuk, Mira kísérlete a főmaxima megsértésének elleplezésére - fantáziátlansága miatt - nem sikerült. Ám kiderül, hogy voltak leleményesebb társai. (2): látszólag A

2 —» tudakolódás

2 aB)-> válaszj kiegészítését kéri: Aj Tanár: - Viki? Bi Viki: - Én nem csináltam meg a beágyazást, ... és ... hiányzott az az oldal a könyvemből. A

2 Tanár: - S miért nem csináltad meg, Viki? B

2 Viki: - Mer' elfelejtettem. C Tanár: - Jó, Vikinek tessék beírni a mínuszát! A (2)-ben az a trükk, hogy Bi 1. és 2. (1. Én nem csináltam meg a beágyazást, 2. ... és ... hiányzott az az oldal a könyvemből.) látszólag arról informál, hogy Viki csak részleges mulasztást követett el. De ha tudjuk, mi is volt a házi feladat (és ez már számunkra is kiderült), az is világossá válik, ill