Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

F. Dornbach Mária: Tanórák jellegzetes epizódjainak vizsgálata

választ váró, gyak. érzelmileg színezett kérdés bevezetésére, ill. nyomósítására> - ÉKsz. 1426. 1.]. A 4. látszólag információt kérő elliptikus kérdéstöredék. Azzal a megoldással, hogy a tanár az előző megnyilatkozást csak a vele ellentétes viszonyt kifejező kötőszóval folytatja, a normativitást képviselő személy (pl. pap a szószéken, tanár a katedránál) magatartását veszi fel. Utalva arra, hogy a normákat mindenki ismeri, mégis csak kevesen tartják be. Ezzel fokozza a rendreutasítás érzelmi töltését. Nyelvi eszközökkel megfogalmazott választ nem kap, de nem is vár, hanem mint az adott helyzetben normativitást képviselő és közvetítő személy, ezt maga fogalmazza meg (6.) és (7.) (a mindenki által ismert információ kimondása). Hogy ezután egy válasz értékelő záró része hangzik el (C: - Jó, ...) bizonyítja, hogy a tanteremben magatartásváltás történt. Vagyis a gyerekek nem szavakkal, hanem a kívánt magatartással reagáltak tanáruk megnyilatkozására. A tanóra első szekvenciájának vizsgálata egyértelművé tette, hogy a verbális megnyilatkozások értelmezésében nem tekinthetünk el azok szituációbeli kontextusától. Az órakezdethez tartozó megnyilatkozássor felszínre kell, hogy hozza minden résztvevőben és megfigyelőben a közismert, konszenzuson alapuló és szabályokban rögzített magatartásbeli elvárásokat. A rituálé elemei hivatottak ezt a konszenzust a tanóra résztvevőiben közös háttérismeretként előhívni, és ezzel az osztály magatartását normatív keretek között tartani. Ha ezekből a rituális elemekből némelyik elmarad, vagy a résztvevők biopszichikai állapota az aktuális helyzetben a normák betartása helyett a normasértés irányában változik, a tanórai helyzet irányítójának, az órát tartó tanárnak kell verbális vagy nem verbális jelzésekkel a diákokat a normák betartására ösztönözni. Ennek a sikeres befolyásolásnak lehettünk a tanúi a vizsgált tanóra kezdő megnyilatkozássorában. A dialógusrészletben a szereposztás az első feltevésnek tehát pontosan a reciproka: a kezdeményező nem a tanár, hanem magatartásával - az osztály. Következésképpen a B ág szerepe fegyelmező. Eredménye pedig az, hogy az osztály csendben hallgatja tanárának a magatartásváltás következtében elhangzó értékelő nyugtázását (Jó .,.,), amely le is zárja a tanóra első epizódját (az órai munka feltételeinek megteremtése). A későbbiekben elhangzó megnyilatkozásokból pedig megtudjuk, hogy nyolc diák maradt közülük állva, a konszenzus alapján jelezvén: az írásbeli házi feladattal kapcsolatban közlendője van. Kezdődhet tehát a II. epizód: az írásbeli házi feladat ellenőrzése. 104