Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

D. BERENCSI MARGIT: A címadás szókincsének néhány sajátossága Nagy László költészetében 1944-1973 között

Nagy László már gyermekkorában találkozott a regöléssel. Az iszkázi regöséneknek a költőnek köszönhetően filmen is ránk maradt elemei ebbe a versbe is beleépültek. A szüleinek emléket állító regében önmagát a regös szerepébe állítja. A hagyomány s a szó mágikus ereje itt a költői hatalom eszköze. Az apa megközelítésének vágyát, az apa-fiú kapcsolat bensőségesebbé tételét kívánja valósággá igézni. Az apát jelölő kulcsmetafora a tűz, ebben a versben újabb jelentésekkel gazdagodik. Felidézi a fiatal férfi teremtő munkakedvét, ügyességét, virtusát. Jelöli a családi tűzhely biztonságát őrző családfő keménységét, megingathatatlanságát, életszeretetét. A tűz a fiúnak utat mutató, a szigorú erkölcsi normákat megláttató fény és ragyogás. Az anya metaforája a jácint. Az EKsz szerint azonos alakú szó. Egyrészt erős illatú, fürtös virágzatú dísznövény, másrészt vöröses színű drágakő. A versszöveg értelmezése alapján az első szó jelentését vehetjük dominánsnak, bár a másodikét sem zárhatjuk ki egészen. Az édesanya alakját ugyanis végtelen gyöngédséggel, a himnuszok áhítatával veszi körül a költő. A jácint a falusi kertek kora tavaszi virága, itt az egyszerűség, a serénység szimbóluma is. Uralkodó jelentéspulzusa azonban a szépség, a belső finomság, a lelki gazdagság. A jácint (virág vagy drágakő) eszményi értékek hordozója lett: gyógyító erő, emberi menedék. A címek jelentéstani vizsgálata azt mutatja, hogy a művekre jellemző, látomásos, metaforikus kifejezésmód, a mitologikus költői vízió a költői kiteljesedés korszakában a címekre is hatással volt. Nagy László stílusának meghatározó elemei az alkalmi vagy egyszeri neologizmusok, ritkábban hapax legomenonok. Ezek grammatikailag többnyire összetett szavak. A költő címadásában mértékletesebben bánt velük, mint a verseiben. íme néhány közülük: Tulipánfejű kakasok, Köd-konda támadt, Tűzciterák, Tűzszivárvány, Viola-homály, Liliom-dal, Vérugató tündér, Medvezsoltár. Sokkal inkább az jellemző rá, milyen szavakat társít egymás mellé. Gyakran igen távoli asszociációkat kapcsol össze, fokozott tevékenységre késztetve olvasói fantáziáját. így a címek zöme jellegzetesen egyéni, közkeletűvé válásuk szinte lehetetlen: Tündér-arcokkal dőzsölő, Pityergő bársony emlék, Arcomról minden csillagot, Irtsák ki a délibábot, Betűk gyászőrsége. A szó faj ok címbeli eloszlását tekintve kevés eltérés tapasztalható a két költői korszak között. A címeket alkotó 845 szövegszónak több mint fele, 54,67%-a főnév. A 386 vers- és cikluscím közül 103, 27% egyetlen szó, ebből 98 főnév, 3 ige, 2 határozószó. Többnyire toldalék nélküliek, összegzésszerű kiemelések. A költő elhagyja a másodlagos közlő értékű szókat, hogy a figyelmet a lényegre irányítsa. Zúzmara, Hajsza, Vihar, Ereklye, Kórus, Párbaj, Ajándék 45