Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

ZIMÁNYI ÁRPÁD: Helyes kiejtésünk ügye a tömegtájékoztató eszközökben (1945-1985)

3.1.3. A mássalhangzók időtartamának megkülönböztetése. A magánhangzókhoz képest jóval ritkábban szóltak a rövid és a hosszú magánhangzók jelentésmegkülönböztető szerepéről, illetve pontos ejtéséről. Típuspéldák: közé - közzé, épen - éppen, tol - toll; japán, bakancs, köpeny, pirosan, bölcsesség, ízig-vérig (pl. Élet és Tudomány 1968. 826 stb.). 3.1.4. A hasonulás és az összeolvadás ejtése. Szintén elvétve került a lapokba erről szóló cikk, és a rádióban, televízióban sem foglalkoztak vele. Megemlítendő GRÉTSY LÁSZLÓ és TÍMÁR GYÖRGY vitája at + sésad + s betűkapcsolatok ejtéséről (Rádió- és Televízióújság 1974. 42., 44., 48.). 3.1.5. A ch és a szó végi h ejtése. A lapokban többször felhívták az olvasók figyelmét a céh, méh típusú egytagú szavakra (pl. Elet és Tudomány 1959. 9; uo. 1968. 826; Hajdú-bihari Napló 1964. hpr. 3.; stb.). A ch-t tartalmazó (idegen) szavakról ritkábban esett szó (pl. Elet és Tudomány 1964. 36.). 3.1.6. A sajtóban elvétve, a Magyarán szólva rádióműsorban gyakrabban foglalkoztak azzal az élőbeszédben sűrűn előforduló hibatípussal, amikor a pongyola ejtésmód miatt kiesik valamely hangkapcsolat egyik eleme (pl. Élet és Tudomány 1965. 279; Magyarán szólva 1982., 1984. stb.). 3.1.7. Régies betűt tartalmazó családneveink. Kiejtésük tárgyalása összekapcsolódott a bonyolult helyesírási tudnivalók magyarázatával. A példák többsége 1970 előtti: Bálás (Édes anyanyelvünk rádióműsor 1961.), Károlyi - Károli (Élet és Tudomány 1962. 36.), Dessewffy (Magyar Nemzet 1970. jan. 28.) stb. 3.2. Az idegen szavak kiejtése A hatvanas évektől mind nagyobb gondot jelentett a nyelvünkbe érkező idegen szavak megfelelő ejtése, az utazási lehetőségek bővülésével pedig káros modorosságok mutatkoztak az addig magyarosan ejtett, közkeletűvé vált (volt idegen) szavak, illetve jövevényszavak ejtésekor. A sajtóban, a rádióban és a televízióban a kiejtéssel foglalkozó cikkek, műsorok jó része e témát dolgozta föl. Például a lapokban 1965-ben közölt hangtani tárgyú írások 35%-a, az 1970-eseknek 30%-a elemezte az idegen szavak ejtésmódját. 1955 előtt alig-alig jutott a lapokba ilyen témájú cikk. Amikor az idegen szavakról volt szó, inkább azok szóhasználati, helyesírási és értelmezési gondjai kerültek előtérbe, a kiejtéssel nem sokat törődtek (pl. centénárium - Magyar Nemzet 1948. febr. 8.). Az ötvenes évek közepéig kevésbé volt meg az igény az idegen szavak ejtésmódjának egységesítésére, és a túlzott pontoskodás sem jellemezte hazai kiejtésünket, hiszen kevés lehetőség nyílt az idegen nyelvek alapos elsajátítására. Nem jelentkezett külön témaként a magyarba került orosz szavak ejtésének (illetve írásának) sok-sok buktatója sem. 1957 után viszont megváltozott a helyzet. 102