Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

H. VARGA GYULA: A prefixumok helye a morfémák rendszerében

A másik oldalról nézve számunkra a nyelv szókészlete van adva, melynek egységei a lexémák. Minden lexémához egy-egy - grammatikailag megszerkesztett - paradigmasor van rendelve, ennek tagjai a szóalakok. (A „sor" állhat egyetlen elemből is! Ilyen pl. a legtöbb határozószó.) A paradigmatikus elemek konkrét, egyedi felhasználásai a szövegszók. A szakirodalomban a lexéma és a szótári szó általában azonos fogalom. Az árnyaltabb megfogalmazásokból azonban az derül ki, hogy a szótári szó a lexéma reprezentánsa. Legvilágosabban ezt JUHÁSZ JÓZSEF fogalmazza meg: „érdemes szót ejteni a lexémának egy olyan megjelenési formájáról, amelyet a szótárszerkesztői gyakorlat hozott létre: ez pedig a szónak a szótári alakváltozata." (Juhász 1980, 99-120). A lexéma tehát lexikológiai egység, a szótári szó (pontosabban: szótári egység) pedig lexikográfiái. A szótár ugyanis - céljától, rendeltetésétől függően - nemcsak szavakat tartalmazhat (vö. Papp Ferenc i. m., Benkő 1979, 120 kk.). Igaz, a szótárak zömmel lexéma értékű elemeket foglalnak magukba (a szótárírói gyakorlatban többé-kevésbé elfogadott alakban). Ez természetes, hisz az elvont egységet csak konkrét alakkal reprezentálhatja. (Ennek buktatóit 1. az előbb idézett helyeken.) Emellett a szótárírást gyakorlati szempontok vezérlik (ezért nem közölnek bizonyos lexématípusokat, pl. igeneveket, ható igéket, közölnek viszont azonos lexémához tartozó szóalakokat stb.). A lexéma=szótári szó azonosság nem segítene, inkább megkötné a szótárírók kezét (segédszók, toldalékok, szuppletív alakok stb. nem kerülhetnének a szótárba).

5 A fogalmi elhatárolás tehát állománybeli különbségen alapszik: a nyelvi elemek szótári egységként való kezelése nem jelent okvetlenül lexéma értéket. A prefixum pl. nem lexéma, de ez nem zárja ki azt, hogy szótári egységnek („szótári szónak") minősítsük. (A lexikológiai és a lexikográfiái egységek rendszerszerű összevetéséről 1. H. Varga 1988, 473-476.) Ma a magyar nyelvtudományban a szó többnyire a lexéma, esetleg a szótári szó szinonimájaként, valamint a lexétna-szóalak-szövegszó hármas összefoglaló helyettesítőjeként szerepel. E háromféleképpen értelmezett szó áll BERRÁR JOLÁN nyelvtani rendszerének középpontjában. „A szóból indulunk ki, mint központi fontosságú nyelvelemből. A morfológia azt vizsgálja, melyek a szó elemei (a morfémák), és hogyan szerkesztődnek meg belőlük a szavak. A szintaxis azt vizsgálja, hogyan épülnek fel a szavakból nagyobb szerkezetek, (szintagmák és szintagmacsoportok). A morfológia és a szintaxis alkotják a szerkesztéstant (a grammatikát szűkebb értelemben); hozzájuk vehetjük még a szófajtant, amely a szavak nyelvtani szempontú csoport5 A lexéma - szótári egység elnevezések helyett jobb lenne a szóti

pus - lexéma v. a szótípns — szótári egység megnevezés, de úgy látszik, a gyakorlat már a fenti párt szentesítette. 9