Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

ZIMÁNYI ÁRPÁD: Helyes kiejtésünk ügye a tömegtájékoztató eszközökben (1945-1985)

Ekkortól kezdve azonban gyakori téma volt a rádióban és a televízióban megszólalók beszéde, majd később mindinkább a közéleti szereplés fórumain tapasztalható helytelenségek kerültek a középpontba. Megnőtt a szerepe a retorika tanításának, és a beszédtechnikai ismeretek elsajátítása, helyes alkalmazása nem szűkült le egyes rétegekre (színészek, bemondók, hivatásos beszélők stb.), ezért is kísérhette nagyobb érdeklődés ezt a területet. Hiánypótlás volt ez, az iskolából száműzött retorikai képzés utólagos pótlása. A rádió Beszélni nehéz! műsora 1976-os indulásától kezdve nagyszerűen kihasználta e téma feldolgozásában a kínálkozó összes lehetőséget. A sajtóbeli elszórt közlésekkel szemben kéthetenkénti állandó fóruma lett a hangzó beszéd vizsgálatának, így az igényes megszólalás eszközeit megismerhette a legszélesebb nyilvánosság is. A televízióban először a Nyelvi figyelő szentelt kellő figyelmet a mondatfonetikai eszközöknek, de nem külön adásban, hanem a témákhoz illeszkedve (pl. a nyilvános beszéd: 1973/4.; hozzászólás, felszólalás: 1974/1. stb.). Később MONTÁGH IMRE két sorozata, a Beszédművelés és az Útravaló (1984) önállóan is feldolgozta a hangsúly, a hanglejtés, a beszéddallam, a szünet stb. sajátosságait. E műsorok videoszalagon továbbra is hozzáférhetők, és jól felhasználhatók az oktatásban az alapfoktól a felsőfokig. 3.3.1. Példák a sajtóból. 1954 után többek között az alábbi helyeken foglalkoztak a színészi beszéd technikájával: Debreceni Néplap 1954. ápr. 22., Népművelés 1955. jan., Magyar Rádió 1956. jún. 17-23.; stb. Figyelemre méltó a Színház és Filmművészet hasábjain folytatott vita, amelyben elvetették a „színpadias nyelvjárást", szóltak a pátoszos előadásról, elemezték egyes színészek kiejtési hibáit (1954. ápr.; 1956. febr., ápr., máj. stb.). 1960 utáni témák: a helyes hangképzés, a helyes légzés, az összetett mondatok hangsúlyozása, a nyomaték, a módosítószók hangsúlyozása, az érthetőség feltételei, a hanyag beszéd akusztikai és társadalmi okai, a szónokképzés (a hetvenes években sok írás), a beszédtempó, a Beszélni nehéz! rádióműsor kapcsán a hangsúlyozás titkai stb. A korábban jelzett 1978-as esztendőben sok és változatos cikk jelent meg, például: a hangképzés menete (Magyar Tudomány 11.), a helyes légzés (Kelet-Magyarország febr. 26.), a hangszín érzelemfejező ereje (uo. márc. 5.), az egyes szófajok hangsúlyozási sajátosságai (uo. szept. 24.Ö, rádióbeli hangsúlyozási vétségek (Rádió- és Televízióújság 15.), hibás hanglejtésformák (uo. 24.), furcsa modorosságok (Élet és Irodalom dec. 9. és Magyar Hírlap szept. 16.) stb. 3.4. Egyéb témák. Az eddigiekből kitűnik, hogy milyen változatos volt és mennyiféle területet ölelt föl a közlemények és adások anyaga. Akadtak viszont olyan témák, amelyekről ritkábban szóltak. Ilyen, rövid ideig időszerű tárgykör volt az ötvenes években a mozgalmi hangsúly és 104