Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

ORTUTAY PÉTER: A szleng, irodalom és fordítás

fikált nyelvhasználat. A norma kodifikálása szükségszerűen függ a rendszertől, amely a kodifikálást a rendszer nyújtotta lehetőségek keretei közé szorítja; de függ a struktúrától is, amely korlátozza a normaként számításba jöhető elemek kiválasztását: választani csak abból lehet, ami eddig már elhangzott, vagyis amit a struktúra magába foglal. Képletesen és áttételesen Vendryés ezt a jelenséget a következőképpen szemlélteti: „A nyelvi norma a folyó felszínén képződött jégréteghez hasonlítható. A jég a folyó vizéből képződött; pontosabban, a jég nem más, mint a folyó vize, de nem a folyó maga. S egy gyermek, ha a vizet nézi, naivan azt képzeli, hogy a folyó nincs többé, s a víz nem folyik. De ki ne tudná, hogy ez illúzió! A víz tovább folyik a jégréteg alatt, és követi a folyó medrét. És ha történetesen a jég megreped, felszökken a víz. A nyelvben is ez a helyzet. Az irodalmi norma csak vékony jégréteg a folyó felszínén. A folyó a jégréteg alatt hömpölygő természetes nyelv. A nyelvet mesterséges korlátok közé szorítani teljességgel lehetetlen: a fagy sem állíthatja meg a folyó folyását. A nap melege megolvasztja a jeget, az élet pedig széttördeli a nyelv köré emelt mesterséges korlátokat" (Vendryés, 1949:253). A nyelvet nem lehet teljesen sztenderdizálni, ha azt akarjuk, hogy tovább éljen. Minden egyes nyelvi innováció olyan potenciális forrás, amelyen keresztül a halódó nyelvi energiák szüntelenül felfrissülnek. Ám ahhoz, hogy egy nyelvi innováció létrejöhessen, két dologra van szükség: az új nyelvi jelenség nem térhet el a rendszer által körülhatárolt modellektől; az új nyelvi jelenségnek különböznie kell mindattól, amit a struktúra magába foglal. Vagy, ahogy azt André Martinet írja: „... egy újítást csak akkor fogad el egy nyelvközösség, ha a nyelvi szokások egész tömege - amit mi struktúrának nevezünk - van összhangban az újítással, továbbá ha ez az újítás bele is illik a struktúrába" (Martinet, 1973:373). A szleng tehát ebben az értelemben nem más, mint a nyelvi innovációnak az az összessége, mely egy adott nyelvben, egy adott történelmi időszakban az említett két feltételnek maradéktalanul eleget tesz. Ezeket a szempontokat véve alapul Rot Sándor a szlenget a következőképpen definiálja: Non-standard English (Slang) is the exploration of the possibilities of the system that were not exercised by the language structure (1991:37). Ez a definíció véleményünk szerint is tartalmazza a fent megnevezett irányzatokat képviselő iskolák mindegyikének lényegét. Benne van az az alapigazság, amelyet az idioszinkrátikus iskola meghatározásaiban vélünk felfedezni: a szleng olyan új nyelvi jelenség, mely újdonságával vonz és taszít is egyben; a szleng múlandó, mert az újdonság varázsa nem tart sokáig. Kifejezi ez a meghatározás a konstitutív iskola elképzeléseit is a szlengről, anélkül, hogy utalna a szlenget beszélők szociális helyzetére, korára vagy nemére. Egyébként erre nincs is szükség, mert ezek teljességgel bizonytalan tényezők, ugyanis a szlenget mindenki használhatja, korra és társadalmi 70