Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

H. VARGA GYULA: A prefixumok helye a morfémák rendszerében

bennük ilyen - elsősorban az igekötő megnevezésére szolgáló - terminusokat: prefixum, praepositio, elöl-járó, előrag, előképző. Más nyelvek leírásából ismerjük ezt a morfématípust. Az orosz nyelv például a prefixumok óriási gazdagságát mutatja. Nemcsak igéket és főneveket, hanem mellékneveket és határozószókat is lehet alkotni prefixumokkal. A prefixáció mellett ismeretes a prefixo-szuffixáció és a prefixo-posztfixáció sőt, a prefixo-szuffixo-posztfixáció is.

1 (Svedova 1970, 253-293.) Köztük a - nyelvi szerepük szerint talán legbonyolultabb - igei prisztavkának három fő funkciójuk van: szemantikai-szóképző, szintaktikai és aspektuális. A németben közismert a nagyszámú Vorsilbe, melyek többsége ráadásul - bár nem olyan rend alapján, mint a magyar igekötő - szabály szerint el is válik igéjétől. A Duden prefixumokat (be-, ent-; ge-, ver- usw.) és félprefixumokat (Halbpräfix, pl.: aus-, über-, wieder-) különít el. FLEISCHER az előbbieket homonim szabad morféma nélküli prefixumoknak, az utóbbiakat pedig homonim szabad morfémásaknak nevezi (Fleischer 1971, 295). A félprefixumok alakilag egybeesnek a határozószókkal, prepozíciókkal, jelentésbelileg azonban a prefixumokhoz állnak közel. (I. h.) Az angol nyelvtanokban jóval kisebb szerepe van a morfológiának, mert a grammatikai jelentéseket az angol nyelv elsősorban analitikusan fejezi ki. Az affixáción belül azonban ott is fontos helyet kap a prefixáció is. A Quirk-féle nyelvtan a prefixumok 10 csoportját sorolja föl (negative, reversative, locative etc. prefix). Az igei prefixumok közismertek (dislocate, prepare, resurch), az utolsó csoportbeli ún. konverzív prefixumok (conversion prefixes) főnévből képeznek igét, pl.: bewich, befriend, embody, endanger etc. (Quirk 1985, 1546.) Ha távolabb is akarunk tájékozódni, érdekességként megemlíthetjük, hogy például a csukcs-kamcsatkai nyelvekben - ezek mindegyike agglutináló - nemcsak a tő végéhez járuló szuffixumok használatosak, hanem a prefixumok is, azaz a tő elé járulók. (Antal 1970, 194.) Az afrikai nyelvek túlnyomóan szintén ragozok, de például a bantu nyelvekben az előragok (prefixumok) száma meghaladja az utóragokét. Sőt a főnevek típusokba sorolása is az előragok alapján történik. (Fodor 1970, 256.) A mon-khmer nyelvekben más a helyzet: ott szuffixumokat alig ismernek, a szóképzés egész rendszere a prefixumok alkalmazásán nyugszik. (Antal 1970, 238.) Visszatérve a magyar nyelvhez, a grammatikai leírások a kötött morfémák kapcsolódási rendjéről megállapítják, hogy helyük a szóalakban a szótő mögött van. A képzők között nem tartanak számon prefixumokat. A 1 Igei példák: prefixáció: gnaty-izgnaty, preflxo-szufflxáció: novij-obnovity, petypodpevaty; preflxo-posztflxáció: iszkaty-doiszkatyszja\ preflxo-szuffixo-posztflxácló: szmelij-oszmelityszja. 6