Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

D. BERENCSI MARGIT: A címadás szókincsének néhány sajátossága Nagy László költészetében 1944-1973 között

lyebb jelentésekről. A Kívül a nap süt cím például az emberi alakoskodásra, képmutatásra, a lélek ridegségére, kiüresedésére utal. A Madárijesztő a költő halott édesapja, aki egész életében nem tudott megalkudni, s kibékülni a parasztság kifosztásával, aki egy „rögeszme bohóca, őrként hadonászik, tilt rátörni a jussra." (Nagy László: Madárijesztő) A Sír a sas Nagy László komor, fájdalmas számvetése, az emberi árvaság, a kiszolgáltatottság tragikus felismerése. A síró sas a költő világtól elborzadt, megrettent személyisége. A Tűz rendkívül tömör, megújított költői kép. Egyrészt magába sűríti azokat a jelentéseket, amelyek az irodalmi köztudatban a tűz-höz kapcsolódtak, másrészt a költő meglepő képzettársításaival új összefüggéseket mutat fel benne. A tűz itt az emberi értékek, nemes szenvedélyek hordozója, elsősorban az ifjúság és az élet szimbóluma, s mindazt a pozitív eszmét, érzést és cselekvést képviseli, ami e két fogalomhoz kapcsolható. Ez a tűz az emberi bátorság és feladatvállalás jelképe, pusztító és megváltó. Benne látjuk a lehetetlent ostromló eszmék, hitek és a társadalmi haladás megtestesítőjét. A maradisággal, a visszahúzó erőkkel szemben az újat, a megváltás, a megalkuvás ellenében a szabaddá válás lehetőségét, a Józanságot" legyőző, cselekvésre késztető indulatot. A tűz jelentésmezőihez tehát igen gazdag fogalomkör kapcsolódik. A címekben szereplő szóképek nagyon sokszor nem oldhatók fel a versszöveg ismerete, az új lírai minőség felfedezése nélkül. így az átvitt, többrétegű jelentések miatt a címek témaköreinek megnevezése igen nehéz, sőt többnyire lehetetlen. Azaz, a cím látszólag nem előlegezi meg a művet. Szemantikailag sokkal szorosabb együvétartozást mutat a versszöveggel, mint ahogy azt a hagyományos értelemben vett címadásnál megszoktuk. Ugyanis a versek alapos ismerete, olykor elemzése nélkül a címeket alkotó szavak, szintagmák konnotatív jelentéseit megfejteni nem tudjuk: Havon delelő szivárvány, Puskapor és mákszem, Föltámadt piros csizma. A látomásos hosszú versek (hosszú énekek, leltárversek, versszimfóniák, ahogy a szakirodalom nevezi őket) és a ciklusok szintén metaforikus címeket viselnek. A Gyöngyszoknya nyitja meg a hosszú versek sorát (1953), majd az Ég és Föld zárja (1968). Közülük itt a Rege a tűzről és jácintról címet emelem ki. „Műfaji értelemben a rege az elbeszélő költemény rövidebb fajtája, mely egy legendát mond el. Jellegzetes Arany János Buda halála című eposzának részlete, a csodaszarvas legendája [Rege a csodaszarvasról]. Századunk lírájában Nagy László Rege a tűzről és a jácintról című költeménye említhető, bár a cím rege szava részben nem 44