Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

H. VARGA GYULA: A prefixumok helye a morfémák rendszerében

A szótő mind a szókészleti sík újabb, mind a grammatikai szintek nagyobb egységeinek a létrehozásában kötelező elem. Igaz, más típussal való kombináció nélkül csak szókészleti egység létrehozására képes, grammatikaira nem. (A 0 alakú morféma is morféma!) A szótő másik szótővel vagy képzővel kapcsolódása új tőmorfémát - és egyúttal új lexémát -, raggal, jellel új szóalakot, segédszóval új glosszémát eredményez. Az egyes szótövek és szótőcsoportok más morfémákkal való kapcsolódási képessége (valentibilitása) nagyon eltérő. A morfémaállományon belül a tőtár kettős irányú kapcsolatban van a lexémaállománnyal. A lexémák ugyanis mint a lexikon kompakt egységei - eredeti szerkezetük absztrahálódása folytán, hisz számukra a morfológiai tulajdonság nem releváns jegy

8 - egyetlen egységes szótőként lépnek viszsza a morfématárba, és vesznek részt egyfelől szóalakok, másfelől újabb lexémák megalkotásában. Ezért több kutató a lexématárt és a tőtárt azonosnak veszi, s a szótő absztrakcióját mint típust kapcsolja össze annak alakváltozataival. Minthogy azonban lexémák nem kizárólag morfológiai műveletekkel jönnek létre (gondoljunk pl. a kölcsönzésre, a hangutánzásra), továbbá mert a morfémának nem lexikális tulajdonságai is vannak, ezért nem célszerű az összevonásuk. A szóalak tipikusan grammatikai természetű egység: bizonyos grammatikai kategóriákat realizál. Ezek jelölésére nyelvünkben a jelek és a ragok alkalmasak (beleértve a zéró alakú morfémát is). A szintetikus alakok a gyakoribbak, az analitikus alakok a paradigmának csak bizonyos pontjain jelenhetnek meg.

9 A magyarban három analitikus szóalakot ismerünk mindhárom az igeragozás tagja: ilyen minden ige összetett jövő (látni fogod, ki fogják találni) és feltételes múlt idejű (kértük volna, etted volna meg), valamint az igekötős igék felszólító módú (nézd meg!) alakjai. A glosszéma jellegzetesen szintaktikai kategória. Mivel nem minden szóalak képes az adott glosszémaszerepet betölteni, ezért ilyen esetekben további szerkesztésre van szükség. Ennek eszközei a segédszók (névelők, névutók, kopula stb.). A fentiekből kitűnik, hogy a prefixumot mint kötött morfémát - ezt az elnevezése is jelzi -, a szóalak vagy a szótő szerkezetében kell keresni. Tudniillik a prefixum a szóelemeknek az a csoportja, amely nem közvetlenül a glosszéma, hanem a lexéma vagy a szóalak létrehozásában vesz részt. Eszerint prefixum és segédszó funkcionálisan egyértelműen elhatárolódik egymástól. (Az utóbbit hasonló szórendi helyzetben prepozíciótlak nevezzük.) A prefixum tehát a szóalak szerkezetében az a morféma, amely a szótő előtt található, és a) bár új lexémát hoz létre, de szótőként nem vállal 8 A lexémák többnyire nem izoláltan szerkesztődnek, hanem a szóalakból (szövegszóból) vonódnak el, tehát ilyen értelemben inkább absztraktumok, mint konstruktumok. Ezért nem tekinthetők szóalaknak az ún. álszintagmák (az út, tető alá, nem ott stb.). 13