Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

FEKETE PÉTER: Papp István az ember, a tudós és a tanár

Itthon — halála előtt néhány évvel!! - megszerezte a „nyelvtudományok doktora" fokozatot. Talán nem hangzik szerénytelenségnek ha megemlítem, áldom a sorsom, hogy tanítványa, a tanári oklevelem megszerzése után maga mellett hagyván, beosztott munkatársaként egy ideig továbbra is tanítványa lehettem. Tudományos kutatásának legfőbb területei: a magyar nyelvtudomány leíró és történeti ága, a finnugor nyelvészet, az általános nyelvészet fő kérdései. Ezeken kívül kitekintett a nyelvművelés, a nyelvjárások, az oktatás és nevelés módszerének a területére, s fiatal korában még az irodalomtudomány témakörébe is. Az elméleti és gyakorlati nyelvtudományt egyaránt művelte, az elmélet igazságát a gyakorlat próbája alá vetette igazolásként. Készséggel tanulmányozta az új áramlatokat, ha egyetértett velük, átvette, sőt igyekezett továbbfejleszteni őket. Tanulmányai, egyéb írásai a hazai folyóiratok mellett számos külföldiben is helyet kaptak. Ezekben részben magyar, részben német, francia, olasz és finn nyelven publikált. A Budapesti Szemle, a Magyar Nyelv, a Magyar Nyelvőr, a Magyar Nyelvjárások, a külföldiek közül a Milánóban megjelenő öt nyelvű tudományos világszemle: a Scientia, a Bartoli-féle Bollettino dell Atlante linguistico Italiano, a finn Virittäjä, a Finnischungarische Forcehungen közölték írásait. Nyelvelméletének alapjául a Karl Bühler által képviselt funkcionálista szemlélet szolgált. Funkcionalista nyelvelméletét egyrészt jól mutatja szinte valamennyi tanulmánya, másrészt főiskolai előadásai, A „Mi szó funkciója" című művében pl. a Gombocz Zoltán által körvonalazott funkcionális nyelvszemléletet fejleszti tovább. A nyelvi funkció oldaláról közelíti meg a mondat lényeges jegyeit. Ilyen új utakat mutató írásai még: „Út a valóság felé", „A mondat fogalmának tanítása. „A mondat részei" című dolgozatában hangsúlyozza a stilisztikai, illetve az érzelmi vizsgálatok fontosságát. Tanulmányozza a mondatelemzés kérdéseit. („Elemzési problémák az iskolában", „Az elemzés kérdéseihez", „Még egyszer az elemzés.") Foglalkozik a szófajok kialakulásával. Elképzeléseit tanulmányban rögzíti a szófajokról, és az állítmányi szerkezet fejlődéséről „Az ősi szófajok", valamint „Az állítmányi szerkezet őstörténete" címen. Tanulmányt írt az igei paradigma kérdéseiről, a szóalkotás problémáiról, a felszólító módjel alakváltozatainak történetéről. Tanulmányokban fejtegeti a magyar hangtan, szótan, mondattan alapkérdéseit. Már az ötvenes évek elején felhívta a figyelmet az akkor teljesen új diszciplínának tűnő szövegre. Még Egerben megírta a „Hangtan" című főiskolai jegyzetét, amely a „Leíró magyar hangtan" egyetemi tankönyv alapjául szolgált. Benne a fonetikai, fonológiai nézeteit foglalta össze. Központi gondolata itt is a hang funkciója. Ma is pótolhatatlan könyv. 117