Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

ZIMÁNYI ÁRPÁD: Helyes kiejtésünk ügye a tömegtájékoztató eszközökben (1945-1985)

Példák: frank, cowboy, fotel - fotöj, maneken - manöken, Odessza Ogyessza, svájci - svájci, facsimile, plasztik — plesztik, computer — komputer, grape fruit (ma: grépfrút), aerodinamika, Brescia, aerobic, talkshow stb. A színvonalas rovatot működtető lapok tudatosan figyelemmel kísérték ezt a gyorsan változó nyelvművelő területet: említésre méltó az Elet és Tudomány, valamint a Hajdú-bihari Napló gyakori jelentkezése ebben a témában. A Magyarán szólva rádióműsor több rovatában tűntek föl az idegen szavak kiejtési gondjai: Nyelvőrködés Időszerű szómagyarázatok, Ki ne mondja! A televízió sorozatai közül A nyelv világa önálló adást is szentelt témánknak (1980). Kiemelendő az Élet és Tudomány 1975-ös rovata, a Hogyan írjuk miképp mondjuk? BOTOS IMRE szerkesztésében ötvenszer szolgált az idegen tulajdonnevek és közszók ejtésének magyarázatával (pl. Berlinguer, Martin Dzur, Le Duan, Thatcher stb.). A rovat érdeme, hogy még idejében tisztázta a politikai életben éppen időszerű új nevek helyes kiejtését. 3.2.1. Az idegen betűszók kiejtése. A napisajtó első ízben 1965-ben foglalkozott vele (Hajdú-bihari Napló okt. 24.), de később gyakran vitatkoztak egymással nyelvészek és laikusok arról, hogy az idegen kiejtést kövessük-e, vagy a magyar betűzés rendje szerint mondjuk a nemegyszer gondokat okozó nyelvi alakulatokat. Elvi vita zajlott le 1967-68-ban: ekkor többen a magyaros kiejtést ajánlották (SZILÁGYI FERENC: Rádió- és Televízióújság 1967. dec. 4-10.; Élet és Tudomány 1967. 1447; FERENCZY GÉZA: Elet és Irodalom 1968. 5.), bár ellenvélemény és áthidaló megoldás is akadt, tudniillik az idegen forma lefordítása nyelvünkre (PINTÉR SÁNDOR: Rádió- és Televízióújság 1967. okt. 23-29.). Öt évvel később FERENCZY újból fölvetette a kérdést: idegenmajmolásnak nevezte, hogy a betűszókat eredeti formájukban ejtik a rádióban (Rádió- és Televízióújság 1973. 36.). Elveit támogatta BAJOMI LÁZÁR ENDRE (uo. 38.) és PETŐ GÁBOR PÁL (UO.), végül FERENCZY összefoglalta a tanulságokat (uo. 41.). Ennek ellenére a tömegtájékoztató eszközökben továbbra is ragaszkodnak - az egyébként már megszokott, tehát hagyományos - idegen formához, illetőleg megmaradtak a kifogásolt következetlenségek (BBC, CIA, FBI - WHO - NATO). A témára még később is visszatértek (pl. Élet és Tudomány 1976. 1133). 3.3. A mondatfonetikai eszközök alkalmazása. 1954-től a sajtóban meglepően magas azoknak a cikkeknek az aránya egy-egy év nyelvi közleményeinek sorában, amelyek a mondatépítés testetlen eszközeivel foglalkoztak. Például a kiejtési-hangtani tárgyú írásoknak 1954-ben 25%-a, 1956-ban 50%-a, 1967-ben 23%-a, 1978-ban közel 70%-a (!) sorolható ebbe a pontba. Amíg az ötvenes években előszeretettel vizsgálták a színpadi beszéd sajátosságait, 1960 után már jóval ritkábban tértek ki rá, sőt még a színikritikák, filmkritikák sem törődtek vele súlyának megfelelően. 103