Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

BACHÁT LÁSZLÓ: A debreceni diáknyelv néhány kérdése

A tetszés, a nem tetszés, a közömbösség és egyéb emberi érzelmek, cselekvések kifejezésére, a mai diáknyelvnek, benne a debreceninek is igen sok érdekes szava és kifejezése van: bírja, jó nála, oda van érte (tetszik neki), rászáll, ki van rúgva rá, nem kamelja (nem tetszik), felőlem!, nekem nyolc, kit érdekel, akár a falra is mászhatsz, tök mindegy (nem érdekel), kihúzta a gyufát, összebalhéznak, kap egyet, behúz neki, laposra ver, elkapta a frakkját (verekedik), kopj le, lépj olajra, húzd el a csíkot, fárasztó tudsz lenni (felszólítás távozásra) stb. A Dobos-féle diáknyelvi szótárban sok a pénz, a forint jelentésű sző. A letum nuntium szót Debrecenből adatolja. A mai debreceni diáknyelvi szók: ma ni (money), guba, dohány, garas, zsozsó, lóvé, gázsi, mancsesz (ref. gimn.), rongy, kiló stb. A pénzt a diákoktól legombolják, elmarják, elcsenik, elemelik, elszajrézzák, megfújják, elhappolják, elcsaklizzák (ellopják), pedig kell a pénz dili bogyóra, cukorkára (gyógyszer), piára, lélekmelegítőre (ital), kajára és cigire. A rendőr zsaru, hekus, zsernyák, fakabát, a rendőrség a Szabó család. A diáknyelvnek, akárcsak az ifjúság nyelvének igen jellemző vonása a túlzó jelzők és határozók használata. Sokszor ezek a jelző előtt fok- és mértékhatározói szerepben állnak. A debreceni adatszolgáltatóim is nagy számmal sorolnak fel ilyeneket. A jó jelző előtt nagyon gyakori az állati, oltári, isteni, bomba, irtó, frankó, hobós, szédítő, dzsessz, pop {az utolsó kettőre csak Debrecenből van adatom) jelző és a klasszul határozó, a rossz jelző előtt gyakori az oltári, az állati, a tök jelző, de jónéhány durva, trágár szó is megjelenik itt (szar, geci, fasza). Nyelvművelőink megítélése szerint ezek sok szabatos jelzőt kiszorítanak a nyelvhasználatból, de sajátos hangulatot adnak a diáknyeivnek (vö. KOVALOVSZKY, Nyelvfejlődés - nyelvhelyesség. Bp., 1977. 119.). íróink közül néhányan ezt látják a fiatalság nyelve legjellemzőbb vonásának (Kolozsvári Grandpierre Emil, Ember Mária). A kevés ízléstelen, durva és trágár szó, amely a debreceni adataim között szerepel, azt mutatja, hogy a diákok mindennapi beszédében az ízléstelen és durva szavak otthon vannak, gyakran használják is ezeket. Azt azonban meg kell állapítanom, az utóbbi években mintha tisztulna ilyen szempontból a diákságunk nyelve. Talán összefüggésben van ez azzal, hogy magatartásukban is mintha fegyelmezettebbek lennének, és a kötelességeiket is jobban teljesítenék. 3. A debreceni diáknyelv szavainak zöme is más nyelvváltozatból vagy idegen nyelvből való. Ha pedig az egyik nyelvváltozatból másik nyelvváltozatba megy át a szó, rendszerint jelentésváltozáson is átmegy, sőt alaki változáson is. A szóalkotásnak általában azokkal a módjaival találkozunk Debrecenben is, mint másutt az országban. Sok az összetett szó és sok a képzett szó (tanagarak, bekarózott, sport/eves, tejbepapi, macskapörkölt, 146