Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

SZATHMÁRI ISTVÁN: A magyar helyesírás alapjai

hogy a helyesírás valójában közügy. (Csupán zárójelben utalok a következőre. Fodor István említi „Mire jó a nyelvtudomány?" című 1968-as munkájában, a 260. lapon, hogy például Nigériában a századfordulótól három helyesírási rendszert hoztak létre, mindegyik használatban van, de egyik se jó. Mint megállapítja: többnyire hittérítőknek és nem nyelvészeknek a munkája, ezért újat kell alkotni.) Ilyenformán az egységes helyesírás biztosítja az érthetőséget és egyértelműséget. És — különösen a mi esetünkben ~ nem feledkezhetünk meg a helyesírás összekötő szerepéről sem. Tudniillik ez biztosítja — elsősorban a megjelent nyomtatott művekben ~ az érthetőséget és az egyértelműséget a nemzetnek -- nemzetünknek — más országokban élő tagjai számára is: az Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján, a Délvidéken, valamint a Nyugaton élő magyarok számára ugyanaz a helyesírási rendszer érvényes, amely azonban lehetőség szerint figyelembe vette az ő speciális szempontjaikat is. b) Miért fontos a helyesírás az egyének számára? -- Mint utaltunk rá, a helyesírás ismerete az írás megértését ~ árnyalatnyi finomságainak a megértését is — biztosítja. Egyébként az általános műveltséghez és a szellemi igényességhez szorosan hozzátartozik. Mindez fokozottan vonatkozik a tanítókra, tanárokra. Nekik nemcsak példát kel! mutatniuk (a matematika-, biológia- stb. tanároknak is!), hanem a magyar szakosok egyúttal tanítják is, közvetlenül és közvetve. Ezért nekik föltétlen szükséges pontosan ismerni a helyesírás elméletét (elvek, szabályok, az egész rendszer) és gyakorlatát (az egyes részek tanításmódja a különböző típusú iskolákban, illetve a különböző korú osztályokban), továbbá a magyar helyesírás kialakulását (történetét) és a nyelvészeti, valamint egyéb tudományokkal, tudományágakkal való összefüggését. c) Miért fontos a helyesírás az érintkező nyelvészeti és más tudományok, tudományágak számára? -- Itt már természetesen mindenekelőtt a helyesírás tudományáról van szó. Nyilvánvaló, hogy a helyesírás szorosan összefügg a leíró nyelvtannal (morfológia, szófajtan, mondattan és szövegtan); nem boldogul nélküle a nyelvtörténet és az irodalomtörténet (mindkettő esetében már nagyon korán jelentkezik a hangjelölés és az olvasat problematikája stb.); szerves része továbbá a nyelvi sztenderd kialakulásának, majd későbbi módosulásának; nem lehet meg nélküle a stilisztika (a szépírói helyesírás, egyéni megoldások stb.); végül irányt mutathat bizonyos értelemben a művelődéstörténetnek (mely népekkel érintkezett a magyarság a honfoglalás utáni századokban és a későbbi időkben). (Néhány szakirodalmi utalás: KNIEZSA ISTVÁN: Helyesírásunk története a könyvnyomtatás koráig. Bp., 1952.; uő.: A magyar helyesírás története. Bp., EMNyF 1959. 2.; -- SZATHKIÁRI ISTVÁN: Régi nyelvtanaink és egységesülő irodalmi nyelvünk. Bp., 1968.; 14