Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Sectio Geographiae (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Bodnár László: A szőlő- és bortermelés gondjai, különös tekintettel az egri és a mátraaljai történelmi borvidékre

ták termelési kockázata nagyobb volt, de az ár ezt nem honorálta. Miért telepítsen tehát a termelő Muscát Ottonelt, ha árban nem kap többet? A szőlő esetében a minőségnek sajátos értelemezése van. Kedvezőbb a mennyiség és minőség viszonya. Van mérési adat arról, hogy a termésátlagok emelkedése nem eredményezi a beltartalmi értékek csökkenését. A beltartalmi értékek javításában a kezelésnek, a zöldmunkák elvégzésének van határozott jelentősége. A szőlőnél a minőséget nemcsak béltartalmára, hanem fajtájára is értelmezni kell. A feldolgozó- és tárolókapacitásban történt fejlesztés tette lehetővé, hogy az értékesítés aránya megváltozzon. Míg 1981-ben szőlő- és bor értékesítés 60:40 % volt, addig 1984-ben 37:63 %-ra változott. A 22 termelőszövetkezet szőlő és bor értékesítése 1985. évben a következőképpen alakult: 13 termelőszövetkezet a Borkombinátnak, 2 termelőszövetkezet a Hungarovinnek, 3 termelőszövetkezet a TSZKER-mek, 2 termelőszövetkezet a BORKÖV-nek, 1 termelőszövetkezet a VOSZK-nak értékesített, és 1 termelőszövetkezet tárgyalása alatt van. A borforgalmazás kapcsán szólni kell arról a tényről is, hogy a bor a szőlőhöz hasonlóan szabadáras kategóriában szerepel. Ennek ellenére nem volt lehetőség a fogyasztói árak emelésére (bejelentési kötelezettség előírása, fogyasztói áremelések felfüggesztése). Ez hátrányosan érintette a vállalatokat, de azokat a termelőket is, akik a közvetlen belföldi forgalmazásban vesznek részt. Az ágazat komplex értékelése során megállapítást nyert az a tény, hogy a feldolgozást, tárolást, s minden magasabb fokú borászati tevékenységet a végtermék kibocsátásáig, ideális lenne a termelőnél végrehajtani. Ez garancia lehetne a megfelelő minőségű bor előállítása mellett a részfolyamatokban keletkezett nyereség realizálására is, amelyre az ágazatnak igen nagy szüksége van. Ezt a célt szolgálja a szőlőfeldolgozás, a tároló és palackozó kapacitás fejlesztése. 1980—85 között a tárolótér 156 %-kal, a feldolgozó kapacitás 357 %-kal emelkedett. Nagyrédei "Szőlőskert" Tsz. 1985-ben üzembe állította az NSZK-ból vásárolt palackozó gépsorát, amely óránként 4.000 palackot tölt meg. Gyöngyöspata "Mátrai Egyesült" MG. Tsz. 1986. I. n. évben ugyanilyen korszerű és azonos teljesítőképességű palackozó üzemet hozott létre. A TSZKER bonyolításában a három termelőszövetkezet palackos exportja (Nagyréde, Abasár, Gyöngyöspata) 1980 és 1985 között megduplázódott, 5,0 millióról 10 millióra emelkedett. 31