Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Sectio Geographiae (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Bodnár László: A szőlő- és bortermelés gondjai, különös tekintettel az egri és a mátraaljai történelmi borvidékre

A megye termelőszövetkezeteiben számos fajta termesztésével foglalkoznak. E tekintetben jelentős eltéréseket tapasztalhatunk az Alföldi, az Egri és a Mátraaljai borvidéken. Az 1981. évi felmérés szerint összességében a fajták 1,5 %-a igen korai, 65 %-a korai, 7,8 %-a középérésű és 25,7 %-a kései érésű. A termesztésben levő 48 fajtából 10 fajta szerepe meghatározó, mert ezzel az összterület 92,5 %-át foglalják el. Fehér borszőlők közül: olaszrizling 21,6 %, rizlingszilváni 10,4 %, ottonel muskotály 9,9 %, leányka 9,8 %, piros tramini 5,1 %, hárslevelű 2,9 %, összesen 65,7 %. A vörösbort adó fajták közül: a kékfrankos 5,0 %, cabernet franc 1,2 %, az oportó 1,0 %-ban részesedik, összes kékszőlő aránya 8,7 %. A borszőlő aránya 74,4 %, a csemegeszőlő (chasselas) fajták aránya 25,6 % volt. (A 296 ha új telepítésből 199 ha 67,2 % a kékszőlő). A fajtáknak a növekedési erejét tekintve: 69,5 %-nak közepes, 23 %-a erős, termőképességük alapján pedig 49 %-a közepes, 42,9 %-a erős. A téli fagy tűrés tekintetében: jó 63,5 %-ban, közepes 15,8 %-ban, érzékeny 13,2 %-ban. (Az elmúlt évek e minősítésekre mind táblán, mind fajtán belül alaposan rácáfoltak.) Betegségekre való érzékenységet nézve a fajták: 37,9 %-a érzékeny, 1 %-a nagyon rothad, 6,1 %-a alig rothad, 9,8 %-a rothad, 16,1 %-a nem rothad, 22,6 %-a edzett fajta. 1980—1985 között a szőlőültetvényekben 1.738 ha telepítésre és 1.737 ha kivágásra szorult. Ezzel javult az ültetvények összetétele, kor és fajtaszerkezete, termőképessége (2. ábra). Ugyanakkor előtérbe kerültek az illatos fehér szőlőfajták és a bikavér-program hatására jelentősen emelkedett a kék szőlő aránya. Az az alapelv, ami szerint a borgazdálkodás a helyes szőlőfajta megválasztással veszi igazán kezdetét, lassan megvalósulni látszik. Az új piaci igények kielégítése is csak megfelelő fajta összetétellel, minőséggel, eredetvédelemmel valósítható meg, de erre az igényességre kötelez a két történelmi borvidék tradíciója is. Az ültetvény-állvány termőképességének fenntartását — a termesztéstechnológia folytonos javítása mellett — továbbra is a folyamatos megújulás, vagyis a kivágás és a telepítés rotációja biztosíthatja. A megyén belüli szőlőoltvány termelés fontos ágazat, országosan is meghatározó. Oltványok piaci előállításával három nagyüzem (Abasár, Markaz, Nagyréde) foglalkozik, ezzel az ország szőlőoltvány szükségletének 30 %-át termelik meg magas technológiai szinten. Az üzemek oltványkészítéséhez szükséges törzsszőlőkkel rendelkeznek és fokozatosan építik ki anyatelepeiket. 25