Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

SZŰK BALÁZS: Archetipusok a mozgó fényben

Quijote; mögöttük a Brueghel festmények láncolta; a felülről fotografált csillár hátterében Chris Harey ölébe omlik). Tarkovszkij gyakran használja elméleti és vallomásos munkáiban egyaránt a kinoobraz (filmkép, filmikon)

2

3 fogalmat, mely organikusságát az időben kibontakozó jelenség megfigyelése, tagolatlansága által nyeri el.

24 Filmjeiben nem a véletlenszerűség, nem is a linearitás formálja a dramaturgiát. sőt a keret-jelleg, a körbeforgó ciklikusság, a külső nézőpont

2

5 belsővé válása (perspektívaváltások), síkszerűség és statikusság egyenesen a kauzalitások ellenében hatnak. így jelenik meg az ikoni természet a könyvtárjelenet lassú, pásztázó svenkjeiben (a születésnap tárgyleíró kör-útja, a festményanalízis); kétterű komponálásában, kitartott állóképeiben, ansnittjeiben (Chris a cigarettázó Hareyt figyeli); követő és megelőző kocsizásaiban (Snaut és Chris az űrállomás folyosóján); kontrasztos szekond- és premier plánjaiban (Snaut és Chris vitája); lassú rá- és kivariókban. Az ikon világos, fényt árasztó elsődleges (szellemi), de másodlagos (érzéki, emlékeztető) látomás is, ablak vagy ajtó, amin be lehet lépni az égi ősképek világába."

6 Az ikon jelenéseiben az idő fölé emelkedő tudat szemlélődik."' Az ikon az átváltozott kozmosz része, a szent anyagban megjelenő érintettség, lassú istenesülés (theosus). Az Abszolútum megszakítatlan jelenléte a szépségben."

s Tarkovszkij ikon tekintete nem a bizánci feszült, fényárnyékos, száraz és komor szemlélet, hanem könnyedebb, egyszerűbb és örömtelibb, hasonlóan Andrej Rubljovhoz, a „világos és tiszta formák" mesteréhez.

2<

) Figuráik szoros ritmuskapcsolatban állnak,

3

0 (háromteres kompozíció, ansnitt, egymás felé fordulás, egymástól elfordulás, hátrafelé forduló fej stb.), ikonjaik befejezett harmóniák, megnyugtató, de nem tézisszerű lezárások, inkább költői-zenei emóciókkal telített arany ablakok a spiritualitás világára. Mint ahogy a Trojkán az angyalok némák, fejüket meghajtják, szemük a távolba néz,

3

1 úgy Chrisnek és Hareynek is bölcs szavai, elfogadó nyugalma, angyali tekintete is előttünk születnek. Nem véletlen, hogy a tradicionális ikonok, úgy Tarkovszkij modern „ikonképein" az archetipusváltozások egy lelki feltámadás-történetet jelenítenek meg, amely változások a könyvtár középső teréhez (szentélyéhez) köthetők. Az összes archetípus a női oldalon, képzőművészeti-esztétikai objektumokban formálódik meg: a négyágú gyertyatartó (TŰZ) és Brueghel festményei, főként a kiemelt Téli vadászat (FÖLD-ÉG-VÍZ). Az első könyvtári jelenetben ezek, hihetetlen rövid időre, de azonosíthatóan látszanak, csak intuícióval sejthetjük egységük létjogosultságát. Chris visszatérésétől azonban a „női szentély „lesz a megtérés szakrális helyévé, a négy alaparchetipus találkozásává, de ezen ősképeket a Harey emlékezetéhez kötődő Téli vadászat vászna és Chris apjának amatőrfilmje is hordozzák. A második könyvtár jelenet nyolc kisebb egységre (beállításra) bontható: 93