Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

VERESS JÓZSEF: Adalékok a magyar filmirodalom - 1945 előtti történetéhez

Várnai István a MOZI-KÖNYVTÁR i. számában (szerkesztette Barna Jenő és Vajda Ferencz, a füzetet Schenk Ferenc könyvkereskedése mint főbizományos jegyzi, az évszám nincs feltüntetve) MESÉK A MOZIGÉPRÖL címmel közöl színes beszámolót a „Hogy készül a film" témakörében. Várnai bevezetésként szinte példátlan módon ostorozza önmagát - könnyelműnek és felszínesnek nevezve „a filmterületről összevadászott kis riportjait", mivel a Bädeckeri pontosság sohase volt a kenyere" -, ám bízik benne, hogy közleményei hasznosak és tanulságosak lehetnek azok számára, akik „e kedves művészet" felsőbb osztályába óhajtanak lépni. Ami miatt a MESÉK A MOZIGÉPRŐL a filmfilológia figyelmére számíthat: Korda Sándor rövid írása (Hogyan kell mozidarabot írni?). A későbbi sikerproducer, Anglia és Amerika műtermeinek meghódítója a „nem könnyű mesterség a mozidarabírás sem" tételét (ez a hangulatos olvasmány utolsó mondata) a gyakorlati esztétika nyelvén, közérthető plaszticitással igyekszik bizonyítani: „Aki benne él a filmgyártás folyton hullámzó irányzataiban, csak az láthatja tisztán, hogy lassanként teljesen elvesznek a filmdarabokon a régi és rossz irodalmi rekvizitumok. Annak a felismerése, hogy a film önálló műfaj, hogy a filmdarabnak tényleg filmre, képre, képek sorozatára írottnak kell lenni, egész új perspektíváját nyitotta meg a filmszínművek irodalmának is. Bizonyos, hogy ebben az értelemben vett filmszínművet csakis íróművész tud írni. A filmdarab írás technikája azonban akkor is egészen különálló és meglehetősen nehéz dolog marad. A mozidarab-írónak nem elég elgondolni valamit: -mindjárt látnia is kell. Csak azok az események jók a filmdarab számára, amelyek képen kifejezhetők és amelyeknek érthetőségéből semmit sem von le az, hogy szavak nélkül mondja el őket a mozivásznon. Aki tehát mozidarabot ír, elsősorban arra ügyeljen, hogy képszerű legyen darabjának minden egyes jelenete. Ne akarjon a színész szájába tirádát adni, se olyan mondatokat, amelyeket szavak nélkül megjátszani lehetetlen. Ma már ugyan a jó moziszínésznek végtelenül gazdag a kifejezési skálája, de mégis nagyon kell ügyelni arra, hogy egy-egy drámai jelenetben az ütközőpont ne egy komplikált beszéd, hanem egy belső vagy külső akció legyen."

1

1 Gró Lajos mintegy két ívnyi tanulmánya, A FILM ÚTJA (Általános Könyvkiadó, Budapest, 1927) a néma korszak szakirodalmának egyik legfigyelemreméltóbb darabja. A könyv írója klassziserényeket csillogtatva öszszegzi gondolatait és megfigyeléseit; nem pusztán impressziókat vet papírra, hanem esztétikai rendszer kialakítására törekszik; progresszív szemlélettel elemzi a tendenciákat; minősít és meditál a szerény terjedelemhez képest 1

3 VÁRNAI ISTVÁN: MESÉK AZ ÍRÓGÉPRŐL (HOGY KÉSZÜL A FILM). MOZIKÖNYVTÁR. Szerkesztik Barna Jenő és Vajda Ferencz. Schenk Ferenc könyvkereskedése, Bp. 28-29. I.