Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

Ünnepi bizonytalanság

Heves Megyei Hírlap, 1990. okt. 27. 11. oldal Ünnepi bizonytalanság Mostanában (jó szó, mert bizonytalanságot áraszt) aggasztó tüneteket észlelek magamon. Felerősödtek bizonyos tulajdonságaim. Gyakrabban - és bizonyára igazságtalanabbul - veszekszem családom tagjaival. Bár demokratikusan, mert nem hagyok ki senkit. Cinizmusom, melyet eddig alig volt szerencsém ismerni, olykor szabadon szárnyal. Érzelmeim, amikről azért tudtam, hogy léteznek, sőt, mint hűséges ebeket nevükön szólítva hívtam elő őket, vagy - mint hűséges ebek - az alkalomhoz illően maguktól is előálltak, most zabolátlan lovakként összevissza nyargalásznak, s nevük sincs, mert nem tudom megnevezni őket. Gondolataim önálló életet kezdenek élni, s kétségbeesve térnek vissza hozzám. Bocsánat a képzavarért: szájukban nincsen olajág. S rettenten hallgatom a testem. Olyan élményekhez juttat, amiket eddig sikerült kihagynom, s sose vágytam rá: kishúgom aggódó orvosi pillantása, családom megnyugtatásomra tett tétova kísérletei és hűséges, mindennapjaimba elkísérő gyógyszerek. Rendszerváltok. Azaz, megpróbálok felszabadultan felsóhajtani, kihajigálni agyam, sorsom, életem minden szegletéből az elrongyolódott, bepiszkolódott gondolatokat és emlékeket. Megpróbálom egy új világból szelektálni a régit. Csakhogy nem megy. Csakhogy minél inkább kidobálnám, annál jobban ragaszkodom hozzá. Titkos értelmet kapnak nyíltan feltörő emlékek. Azon kapom magam, hogy egyre kevésbé hiszek rendszerem változásában. Hogy maradi vagyok, és csökött. Pedig bíztam a kormány száz napjában, s ma is elhiszem nehézségeit. Pedig olykor elképedt, perverz gyönyörűséget érzek a Parlament bajvívóinak a játék szépségébe feledkező csörtéi láttán. Pedig olvastam a Három testőrt, amiben az annyira különböző Athos, Porthos, Aramis, na és D'Artagnan (mellesleg mindannyian felkészült, jó vívók), mégiscsak együtt hozták haza - dacolva ezer veszéllyel - a királynő nyakékeit, megmentvén őt a szégyentől, a széteséstől, a morális és anyagi pusztulástól. Pedig ma október 23-a van. Reggel katonazene ébreszt, aztán járom a várost. Kék ég, napsütés, mesebeli októberi nap. Tiszta a levegő, mint - gondolom - mások érzései, csak az enyéim nem. Pedig jártomban felnézek az iskola falán libegő koronás címeres nemzeti zászlóra: ott van. Pedig a Széchenyi utcában sokaság a decemberi áldozatok (köztük apám egyik legkedvesebb barátja) emléktáblájánál: ott vannak. Pedig rádió, televízió, újság figyelmeztet: itt van az ünnep. Egyenesen háromnapos, mint kará323