Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

LISZTÓCZKY LÁSZLÓ: Versekben tündöklő Erdély

Megta lá In i a fe Iséges lg ét: Az Igét mindenekhez: A Béke ez. Orkán ordíthat aztán odakünt, Robbanhat ezer bomba: kárbament, De kárt nem okozott. Bent: Csend. A Béke itt kezdődik. Bent: Csend. Isten hozott. Az Isten kezében című vers - mely az erdélyi magyarság szenvedéseiről és megaláztatásairól készít megrendítő leltárt - a többinél is fojtogatóbban idézi föl a nemsokára bekövetkező katasztrófát: Kakuk Jenő és családja 1993 augusztusában autóbaleset áldozata lett. A gyászszertartás részeként elhangzott Bartalis János műve is... Igen nehéz volt magunkhoz térni a felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan, szörnyű tragédia után. Azóta is Kakuk Jenő nevével tiltakozom, ha azt a primitív közhelyet hallom, hogy nincs pótolhatatlan ember. O a felejthetetlenek, a pótolhatatlanok sorába tartozik. Rá és családjára emlékezve tettünk fogadalmat, hogy folytatjuk az antológiasorozatot és az erdélyi műsoros könyvbemutató körutakat. Ehhez égető szükség volt Szabó Bojta megszállottságára, a „szolgálatos versmondó", Jónás Zoltán hűségére, hivatástudatára és akaraterejére, két énekművészünk, Balogh Ágnes és Maczkó Mária tehetségére, áldozatvállalására. Míg élek, emlékezni fogok azokra a könnyekre és tapsokra, amelyekkel ismételten és érdemeinken felül is megajándékozott minket a mindig nagy számban összegyűlt erdélyi közönség. Egy ottani tanár kollégám szép és sokatmondó szavakkal igazolta vissza vállalkozásunk értelmét. 1995. június 12-én Zilahon előadott műsorunk utolsó pillanataiban szó nélkül csúsztatta a kezembe az irodalmi est meghívóját, amelyre ezt a mondatot írta: „Köszönet az együvé tartozás és a sokszínűség élményének átélését nyújtó csodálatos alkalomért". Ezek a forró hangulatú találkozások is szemléltették és tudatosították Szentimrei Jenő igazát: „nem veszhet el a nép, mely szellemi erőkben ennyire gazdag és ennyire törhetetlen. Voltunk, vagyunk és leszünk." Kakuk Jenő szelleme mindvégig velünk maradt ezeken az utakon. Sűrűn emlegettük, s azzal is vétót mondtunk halálára, hogy első körutunk egyik legvarázslatosabb színhelyén, a csernátoni Haszmann-kúria udvarán kopjafát állíttattunk tiszteletére. Ehhez a kopjafához is el-elzarándokoltunk, s lehajtott fejjel, könnyes szemmel idéztük magunk elé egy nagyszerű, pótolhatatlan barát emlékét. 27