Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

KOZMA GYÖRGY BERTALAN: Táncsics könnyei

merül föl a múlt, a mint halálmadár a sírkereszten, búsong a kebel a múltnak romjain. " - „Január 25. 1855. A sors megengedte, de a végzés nem engedte, hogy boldog legyek; mert intésére nem ügyeltem, s ezért kínos öregségem. " - „Múlnak az esztendők, az idők egymásnak / Egy örökkétartó temető-sírt ásnak." - „Annak, a ki titokban nyögi Ínségét, enyhülés ahhoz fölsírni, a ki szemmel tartja a bajaival kii[s]zködő jámborságot..."

2'

2 Keserű, tépelődő, igazságkereső szavak. A színésznő végül a férje hagyatékával kapcsolatos pert - amely 1831-től egészen 1854-ig tartott - megnyerte, de addigra a házat a kölcsönökkel anynyira megterhelte, hogy kénytelen volt azt eladni, s árából adósságait kifizetni. Végül mindössze 1000 ezüst forint készpénze maradt, amit kamatra kiadott, s ez fedezte élete végéig szállását, de egyéb szükséges költségeiből semmit.1' Fűtésre, világításra, ruházkodására, élelmezésére kolozsvári színészek, Pestről érkező vendégművészek, Kolozsvárt játszó társaságok színigazgatói nagylelkűsége révén egyszer-egyszer csordpgáló összegei maradtak.

21

4 Például Egressy Gábor Kolozsváron, 1855.^december 1. napján díjazás nélkül lépett föl, az erre szánt pénzt Székelynének adták, amiért a kedvezményezett meglátogatta pályatársát, s illendően megköszönte jóindulatát. Ezen eset kapcsán az igazgatóság e szavakkal hirdette az előadást: „A színigazgatóság ez előadásával a visszaemlékezés örömünnepét óhajtaná deríteni azon jeles művésznőre, a ki 1806-tól 1838-ig a közönségnek kedvence volt, a ki a kolozsvári színpad létrejövése első küzdelmeiben részt vett, s miután megfutó nemes pályáját, azok körébe vonult vissza, a kik közül kilépett volt; hiszi azért[, ] hogy fölhívása a közönségnél remélt vis[s]zhangra talál.". A vendégjátékot követő egy év múltán Egressy levelet írt Székelynének Pestről, amelyben határtalan tiszteletéről, szeretetéről és csodálatáról biztosította a színésznőt. „[...] Sokan lehetnek kegyed tisztelői közt, kik igen ügyesen tudnak bókolni a hírnév előtt. Vannak mások, kik a hazai érdemek iránti kegyeletüket be is bizonyítják, vallásosságból vagy illedelemből. De én azt hiszem, hogy a mit tisztelünk, azt értenünk is kell, mert a tiszteletnek kell, hogy világos értelme legyen. Én hízelgek magamnak, hogy képes vagyok fölfogni kegyed művészi múltját, hiszem, hogy ismerem kegyed szép és ritka szellemét, mely engem fényes világossággal vett körül minden találkozásunkkor és imaszerű csodálatra ragadott az örökkévaló világosság iránt, ki magát teremtményeiben osztotta föl, és az emberben tette megláthatóbbá, a nőben pedig legbájosabban ragyogóbbá. Azért hiszem, hogy kegye21

2 Uo. 149. p. 21

3 Uo. 1871, 159. p. 1

4 Ezen összegek évi (néha kétévi) rendszerességgel kitehettek úgy 40-50 forintot. 210