Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

KOZMA GYÖRGY BERTALAN: Táncsics könnyei

S hogy milyen volt, amíg játszott? Jakab Elek, aki látta alakításait, így jellemzi Székelynét: „Termete középmagas volt, karcsú, nyúlánk, arca szinte tiszta fehér, mint a márvány, de az élet meleg leheletétől élénkítve, a mit egy pici., éles szemnek is alig észrevehető himlőhelyesség még vonzóbbá tettf...] hajzata hollófekete, hosszú s gazdag növésű, homloka magas, sima, derült, szemei feketék, mint a korom, valódi olasz tűzzel tele, fekete szemöldöktől szivárványként ívezett orra görög szabású, arányosan nagy, szája és ajkai igézően alkotottak, szava érces, zengő, beszéde, hanglejtése figyelem-lekötő, mint a zene hangja, lábai kicsinyek, testtartása délceg, nemes, mozdulata természetes, fesztelen, járása-kelése könnyít, játszi, finom, mintha szellő lebegtetné, vagy komoly, méltóságos és hősies, a szerint, a mint a jellem és helyzet kívánta, szóval: Székelyné mint színpadi alak, impozáns, kedves, tünemény volt a magyar színpadokon. [...] színészek és színésznők maguk találták ki alakjukat, öltözéküket, jelenéseik technikáját, egész szerepük lényét és formáját. Székelynéről egyhangú a vélemény, hogy toilette-je minta volt a színpadon s künn a társadalomban. [...] színpadi öröme a mosolya [...] 0 minden szerepkörben sikerrel játszott, kezében egy sem esett el, ragyogón, örök példányképpen a legheterogénebb, legmagasabb erőt kívánó két játéknemben: a tragikus és naiv szerepekben. "

20

9 Székelyné a színtársulatok belső életében is jelentős szerepet vívott ki magának. Találóan szólnak erről Janovics Jenő szavai: „Igazi színésznő volt az életben is. Szeretet és gyűlölet, szelídség és harag, jóság és felfortyanó indulat váltakozott benne. Az életben is sírni tudott, mint a színpadon, de könnyei még fel sem száradtak, már kacagott. A színház belső élete százötven év óta nem változott. Akkor is voltak, ma is vannak minden színésztársaságban színésznők, akik fellebbezhetetlen tekintéllyel intézkednek, döntőleg ítélkeznek mindenkinek színházi és magánéleti problémái fölött, tele vannak szíves jóindulattal és elfogultsággal. Mindenki hozzájuk járul sérelmével, vágyaival, panaszával, csalódásával, örömével. Mindenkinek bizalmasa, tanácsadója. Félelmetes erkölcs-őr, de a maga szemében nem látja meg a gerendát. Mindent tud, minden pletykának letéteményese és terjesztője. Megkívánja, hogy véleményét úgy fogadják, mint a legfőbb bíróság döntését, hogy senki se kételkedjék mindentudásában. Mindenki fél a nyelvétől, pedig óvatos ítélkezéseiben, nehogy fölötte is ítélkezzenek. Mézes-mázos a beszéde, de mindig van fullánk a szavában. Vetélytársa sikerének szívből örül, de ez nem gátolja meg abban, hogy háta mögött megszólja. Minden csak játék nála. Annyira szereti a színpadot, hogy az életben is játszik. Alapjában a Uo. 1871, 169. p. 208