Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

KOZMA GYÖRGY BERTALAN: Táncsics könnyei

így Déryné 1823-ban - midőn Egerből, az itt játszó Éder-féle társulattól, szerződésbontással, Székely, Udvarhelyi és Szentpétery társaságában Erdélybe „szökött" Kolozsvárra érkezésekor legelőször Székelynéék házába vitték kísérői, ahol szíves vendégszeretetben három napot töltött. Itt és ekkor találkozott először a két színésznő. Déryné halála előtt írt visszaemlékezéseiben hosszasan ír az itt töltött napokról, Székelyék leányáról, Amáliáról. Naplójában több helyütt jellemzi Ungár Annát, megemlékezik eseményekről, amelyeknek ő és Székelyné egyaránt részesei voltak. ,,Székelyné! Miképp írjam le e nőt? Miként fogjak hozzá, hogy az igazság mellett maradjak? Hogy a szívjóság és tettetés, nyájasság, ármány, oszíakozás, áldozatkészség, fennhéjázás és irigység e ritka keverékjét minden hozzáadás nélkül valóban elő tudjam adni? Mielőtt még szó lett volna a Kolozsvárra menetelről, már némi eseményeket hallottam, hol Éderéktől, hol másoktól felőle elbeszélni, de minthogy soha se volt szándékom Kolozsvárra menni, nem soká tartottam emlékezetemben. S minőn sorsom mégis bevont Kolozsvárra, nem jutott eszembe, hogy még küzdelmem is lehetne vele. Mert midőn azelőtt. hogy felhozták a tapétra"', már azt mondtam, hogy velem ugyan soha se köthetne ki. mert én okot soha nem adok senkinek, hogy belémakadjon, és én még nővel sohase vitáztam életemben; férfiakkal hamarább összekoccantok, ,v nem hagyom magamat a térről leszorítani, hol igazságom mellett küzdök; most azonban, midőn ölelőn szorított keblére, eszembe villant mindaz, amit azelőtt hallottam és gondoltam magamban, míg ott feküdtem az ágyban: Mégis gonoszak az emberek! Hogy írták le Székelynél! Hisz az mind hazugság; ily érzéssel, ily teli kellemmel, lehetetlen, hogy fogadni lehessen valakit tettetésből. Hiszen csupa szívjóság és részvét, melyet erántam, mint idegen er cint mutat?! Annyi igaz, hogy nem ragadott el, de ezt akkor betegségem általi lehcingoltságomnak tulajdonítottam'

1

3; mert máskor, ha így közeledett valaki felém, s igaz szívkiömlést mutatott erántam, már megfogta szívemet, s vitte magával. Nem úgy itt. Úgy jött nekem, mintha komédiázna, bensőleg nem érintett szíves fogadása. O, be kár! mondám magamban. Mily érdekes, kedves arc, mi érzésteli kifejezés minden szavában, mennyi érzés fekszik szavaiban, amint társalogni luillám ott kiint a vacsora alatt. Jó színésznőnek kell lennie. /.../ Székelynél igen kellemes társalgónak találtam, és szép érdekes arckifejezéssel, csakhogy nem bírtam megbarátkozni azon szüntelen mézes, hízelgő kifejezésekkel, melyeket mindenkor fölhasznált, midőn szavait hozzám intézte. Leánykája, Amália, egy valóban érzésteli természetes jó lélek volt. [...] Székelynél a publikum nagyon szerette; mindig ő volt a publikum kegyence. És valóban jól is játszott. Karaktert értett, s csupa kellem volt. 1Szőnyegre. 'Ti. a tizennégy napos utazás alaposan megviselte Dérynét. 187