Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

KOZMA GYÖRGY BERTALAN: Táncsics könnyei

Blankát alakította. 8-án A mardosó lelkiismeretben Jolanda, 15-án Moór Károlybm Amália, 20-án Rinaldo Rinaldiniben Altanara. A hónap utolsó hetében, 26-án Az igazság jutalma özvegy asszonya volt.

7

4 Kótsiné Fehér Rozália halála (1811) Székelyné Ungár Anna Kolozsvárt nemcsak tanítványa volt Fejér Rozáliának, hanem utóda is a szende szerepekben. Néhány nappal mestere halálát követően talpig gyászba öltözve jelent meg a színpadon, s ő jelentette be Fejér Rozália elhunytát, emlékverset szavalt tiszteletére,

7^ s e szavakkal búcsúzott tőle a társulat nevében: „F[eltér]. RfozáliaJ. MAGYAR MELPOMENE BŐLTSÖJÉBEM [sic!] ÍZLÉSÜNK HAJNALÁT MEGNYITOTTA. Nagy érdem íí Publikum ! Gyászos öltözetem, bágyadt tekintetem soha méltóbb czimjei nem voltak belső érzésimnek, mint e pontban, a midőn jobb-jobb Hazafi Pártjogóinknak intézéséből megengedtetik énnékem, hogy a közelebbi Kedden vir[r]adólag elenyészett FEHÉR ROZÁLIÁnak a világ közönséges Théátrumáról lett elköltözését a nagy érdemű publikum előtt kesereghessem. Feljiilhaladta a boldogultnak jó születését az akkor hanyatlani kezdett nemzetünk nyelve pallérozásának felsegél lésére tett áldozatja, melynélfogva ő életének szép tavaszszát játczó sziliünknek ajándékozta, s mig ebben fogla4 Jakab Elek az utóbbi öt bemutatót is október hónapra teszi. E szakaszban forrásként alapvetően Jakab írását használtuk, azonban úgy tűnik, a dátumok tekintetében több helyen is pontatlanság vagy elírás tapasztalható. Ezeket a hibákat Enyedi Sándor adattárából próbáltuk helyesbíteni. Sajnos Enyedi - terjedelmi korlátok miatt - az általa kutatott színlapok szereposztását nem adja. Vö. Jakab 1871, 107. p. és Enyedi 1972, 155. p. „Magyar játczó színnek első dísze! néked / Üressen maradott tlieátrális széked, / Melynek dicsőségét előre kezdetted, / Tökélletességre legelébb vilietted. / FEHÉR ROZÁLIA Músák tanítványa. / Magyar Horizonnak első Szivárványja. / Természetes játszás győző mesterségét / Az erkölcs és virtus hódoló szépségét / Tanítottad, - hazánk ó kedves leánya! / Már az emlékezet gyászos maradványa, / Tartandó érdemed megmarad - megmaradt. / Míg Tavasz előzi földünkén a nyarat. " És: „Imé eltiint, s már elvála / Nemzetünk szép rózsaszála, / Ki míg virágokat hozott / Hazájáért illatozott. // Szokatlan, világ jegére /Állván, két hazánk egére / Mellyel addig köd boritta/ Egy kedves hajnalt virita. //Nemzetéért elkövetett / Mindent, a mit csak tehetett. / S ott, hol vesztét sok szép lelte, / Hazája fényét emelte. // ****** // Hogy ha ingunkis kisség / De el nem korcsosodtunk még, / Szívünk mai indulatja /Se gyász innep azt mutatja. // Tekints le hát nemzetemre // Boldog lélek! s két szememre, / Melyek öröm könynybe telnek, / Mivel látom, hogy tisztelnek!" In Játékszini emlék-könyv. 1859. 34-35. p. 178