Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

Kocsis ISTVÁN: Jelentés a Tekintetes Úrnak

Ennyi közös évtizeddel a hátunk mögött, amelybe természetesen beleszámít az utolsó 10 év is, amelyet fizikai értelemben már nem tudtunk egymással megosztani, felteszem én is a kérdést: Hát mi lesz ebből Tekintetes Úr° De mit is csináltunk? Mit dolgoztunk? A Tekintetes Úr, ha a pohár kedvelt fröccsével helyet fogial egy bárányfelhő szélén, és visszagondolkodik a húsz, huszonöt esztendővel ezelőtti történésekre, és segít nekem is emlékezni, akkor könnyen összerakhatjuk a mozaikokat. Vitáinkból, világot megváltó beszélgetéseinkből több dolog is kipattant „teljes fegyverzetben", mint Pallas Athéné Zeus agyából, de volt egy valami, ami nem csupán a többször is ismételhető egyedi alkalmakat, rendezvényeket, erdélyi utazásokat, irodalmi esteket jelentette. Ezt a valamit kellene a maga történetiségében visszaadni. Nem a krónikás hitelességéről van csupán szó, sokkal inkább annak a máig tartó folyamatnak a kultúrán belül betöltött szerepéről, funkciójáról, amelynek létrehívása, módolgatása közepette, ahogy az akkor fiatal költő, Verbőczi Attila írta: „Köszönöm, hogy ugyanarra a péklapátra írhattam fel a nevemet." 1972-nyarán a fiatal írók, költők kezdeményezésére létrejött az ország első olvasótábora. Mózsi Feri, Kovács István, Ratkó József Szentmiháyi Szabó Péter, Varga Csaba vállalták 8 napon át a hatvani és a hatvan környéki általános iskolák 6.-7. osztályából verbuvált gyerekek körében a kiscsoportok vezetését. Felsőtárkányban a Heves megyei KISZ- és Úttörő Táborban kaptuk helyet a 150 főt befogadó faházakban mint altábor. Két nap múlva már tudtuk és vallottuk a később megszülető olvasótábori módszertan számára, hogy ilyet többet nem szabad tervezni. Már attól is majdnem gutaütést kaptunk, hogy a mi 40 fős táborunkat hiányolták reggelente, mondván: miért nem tisztelegnek úttörőnyakkendőben a zászlófelvonás előtt. Ezt éppen úgy nem tudtuk megmagyarázni, mint ahogy a hangosbemondóból sok wattal ricsajzott indulókat, slágereket is nehéz volt - ha megszüntetni nem is, de legalább - időkorlátok közé szorítani. Másságunk nehezen volt magyarázható és érthető a „hivatásos" táborvezetőségnek. Ezekkel a technikai nehézségekkel együtt feledhetetlen 8 napot élt meg együtt 40 gyerek, a már bemutatott kiscsoportvezetők és e sorok írója. Fábián Zoltánnak - az írószövetség akkori elnökének - megnyitó gondolatai határozták meg az egész heti közös munkát. A személyiséget, annak fejlesztését, az önismeretet, az emberibb emberré válást értelmezte, és ezt tették később a kiscsoportvezetők is. Közben voltak úgynevezett kreativitást fejlesztő foglalkozások, bábelőadás, kirándulás és sok-sok beszélgetés a csoportokon belül. 12