Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

SZŰK BALÁZS: Archetipusok a mozgó fényben

spiritualizálódó térben, előre-hátrajáró időben (lineáris, emlékezet, álom, esztétikai) a szellemivé válás formálója királynői méltósággal, nézésével, érintéseivel, simogatásával, csókjaival, sírásával és bátor őszinteségével a férfiak számára szinte nemtelen Harey. Őt hagyja ott a születésnapi megalázás után Sartorius és Snaut, de neki csókol kezet a kibernetikus ünnepelt, Chris térdre omlik előtte, szinte érintve Harey mezítelen jézusi lábát, s hozzá rohan vissza „újbóli" férje, hogy megvédje az űrállomás 17 órai manőverezésétől. A mítoszi archetípusoktól eltérően a Solarisban a fényhozó Harey, aki bizonyos értelemben androgün: egyszerre az óceán tükörkép-üzenete és az újjászületett Harey. Mint Chris, ő is „a két világ határán áll, és egyikben sincs otthon",

2

0 vendég és idegen, de Chris gyónó vallomását megértve vállalja önmagát és emberivé formáló szerelmét. Ezért, mint ahogy a „prológus" néhány képében, itt is a világosságban vagy fényközeiben (egyedül hord élénk, sárga színű ruhát; a négyágú gyertyatartót ő helyezi el az olvasó Chris előtt, ő ejti el, mikor Sartórius megsérti, később mögötte és mellette van; mindig az asztalnál, a csillár alatt ül), a víz-föld-ég tárgyi-művészi archetípusaihoz közel til, áll, járkál vagy lebeg (leginkább Brueghel zuhanó - Ikarosz zuhanása, Bábel tornya

2

1 - és emelkedő - Téli vadászat - képei között, mint belső szentélyben tartózkodik, Harey emlékezetébe a Téli vadászat részletei idéződnek). Harey egyesíti az ikonok jóságos, tevékeny emberideáljának típusait: a tiszta-szép ifjút, a hajlíthatatlan érett férfit és a bölcs öreg embert.

2

2 A férfiak, mivel a sötét oldalon vannak, nem látnak jól, hiába segíti őket a fényt sokszorozó tükör (Snaut) vagy a szemüveg (Sartorius). A férfi oldal látszólag nagyobb teret ural a könyvtárból (a jobb oldali félkörív két maszkja, egy férfi portréja, könyvei, két gyertyája, négyágú gyertyatartója; a bal oldali félkörív Arisztotelész portréja, egy középkori rózsaablak-imitáció, a Mii lói Vénusz szobor másolata, könyvek, földgömb, tükör), mégis ezek mindegyike kék színben, félhomályban láthatók. E hűvös szellemi térben főként tudósok állnak (Sartorius a férfi portrénál beszél Snaut „vendégeiről", a könyvek és földgömb előtt nevezi Hareyt kópiának, Snaut a Mi lói Vénusznál kárhoztatja a tudományt), de tartósan soha sem lépnek a középső-női fénytérbe (asztal, poharak, tányérok, gyertyatartók, Cervantes könyv, csillár, festmények), csak Kelvin alkalmi „átjáró", sőt a film „hegeli ikonosztáz" részében egyre természetesebben, biztonsággal tartózkodik Harey szeretetterében (Chris és Harey a Brueghel képek felé fordulnak, háttal Snautnak; Chris Snaut oldaláról, ansnittel jön be a folyosóról Harey zónájába; miután leül Harey mellé, közéjük kerül a gyertyatartó; a felemelkedő gyertyatartó Chris kezétől indul el; kettejük súlytalan „táncában" előttük úszik el a Don 92