Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

VERESS JÓZSEF: Adalékok a magyar filmirodalom - 1945 előtti történetéhez

lenőrző Bizottságba olyan férfiak jussanak, akik a filmügyben jártasak, s életüket hűségesen a katolikus elvekhez igazítják. A kiadvány más fejezetei a körlevél jelentőségét domborítják ki, annak hatáskörét taglalják, valamint illetékes tekintélyek véleményét sorakoztatják fel s néhány gyakorlati tudnivalót (feladatot) részleteznek. Fantáziatörténet, tömény fikcióra épül Byssz Róbert könyve, a FELCSAPTAM FILMCSINÁLÓNAK, melyet reklámszövege „hézagpótló munkának" mond, azt tartva erényének, hogy játékos fölénnyel és szórakoztató regényes köntösben vezeti be a magyar filmkedvelő közönséget a filmgyártás minden izgalmába és titkába. A kalandok és a mesét illusztráló rajzok egyaránt kedvesek, arról azonban sajnos nem beszélhetünk, hogy a cselekményből megismerhetnénk a filmkészítés mechanizmusát. Inkább bekukucskálhatunk a pavilonokba s egy szerelem kibontakozásának leírásához biztosít hátteret a filmesek zaklatott világa. Banalitásai tanító szándékúak: „Nem tréfadolog a filmcsinálás, hanem nagyon komoly mesterség, amit éppen olyan perfektül meg kell tanulni, mint a gyógyszerészetet, különben a legnagyobb bajok lesznek."

4

5 Paradoxon, de igaz: Byssz (rajzművész volt) evidenciáin sokan nevelkedtek, számos családban ez a valószínűleg óriási példányszámban megjelentetett könnyű olvasmány volt „a filmkönyv". Kertes Pál - valójában Kertész Pál, nyilván a kirekesztő törvények miatt nem publikált a saját nevén - FILMÁRU ÉS FILMŰVÉSZET című könyvét a budapesti Unitasnál jelentette meg. A közgazdasági fejtegetéseket ígérő kötetben esztétikai eszmefuttatások olvashatók - markáns háttérbe ágyazottan, a történeti folyamatba illesztve, a „mozgó kép és a mozgó társadalom" szimbiózisának vizsgálatával a középpontban. Kertes-Kertész baloldali (többek szerint marxista) álláspontot képviselve taglalja 1943-ban (!) a filmművészet kialakulásának állomásait. Kiindulásként leszögezi: „Nyilvánvaló, hogy a mozgókép kifejlődésének legbensőbb mozgatórugója ugyanaz a mozgás volt, amely a kapitalizmust életre hívta és fejlesztette. Természetes továbbá, hogy mentül mélyebben hatotta át a kapitalizmust a mozgás, annál erősebben érezte a társadalom - hacsak ösztönösen is - a mozgókép találmányában a maga legkorszerűbb kifejezési formáját."

4

6 A számvetés legfőbb tétele: „...a tőke, amely nem ismerhette a közönség ízlését, azáltal igyekezett profitját biztosítani, hogy kizárólag csak tapasztalata alapján beváltnak vélt filmeket volt hajlandó gyártani. A bevált filmek azonban egyformaságuk következtében élettelen sablonokba meredtek és így lemaradtak a lét válto4

5 BYSSZ RÓBERT: FELCSAPTAM FILMCSINÁLÓNAK. Bíró Miklós Nyomda, Bp. 188. I. 4Í

1 KERTES PÁL: FILMÁRU ÉS FILMMŰVÉSZET. Unitas, Bp. 1943. 25. 1. 80