Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

VERESS JÓZSEF: Adalékok a magyar filmirodalom - 1945 előtti történetéhez

Úgy vágtak neki a feladatnak, hogy közben már fújdogált a háború előszele, nem voltak bőviben a forrásoknak, tapasztalt szerző- és lektori gárdát aligha toborozhattak s akkoriban archívumi számítógépes bázis sem segítette a gyűjtőmunkát. A magyar nemzeti anyag viszonylagos teljessége annak köszönhető, hogy az összeállítók kitartó szívóssággal ostromolták a szócikkben szereplő szakembereket: töltsék ki a kérdőívet, s ha nem válaszoltak, másodszor, harmadszor is jelentkeztek a válaszért. Szelekciójuk visszafogott, így aztán szinte mindenki bekerült a vaskos kötetbe, aki számított: arisztokratizmusnak nyomát se lelni a hasábokon. Más kérdés, hogy Eizensteinék, Pudovkinék, Dovzsenkóék teljesen kimaradtak. A negyvenes évek elejének Magyarországán a politikai szempontok dominánsak (egyes feltételezések szerint a szovjet film radikális mellőzését a lexikon megjelentetésének feltételéül szabták). Érdem a sok-sok információ közreadása, hiányosság az évszámok pontatlansága, s a különböző rovatok közötti egyeztetés hiánya (a kontrollszerkesztői teendőket nyilván megtakarították). Feltűnő, hogy Balázs Bélát „kifelejtették" (vajon Kodály Zoltán nélkül elképzelhető-e zenei lexikon?). Az elméleti alapkérdések és fogalmak magyarázatával sem bíbelődtek Castiglionéék, inkább a nagyközönség érdeklődését igyekeztek kielégíteni. Talán nem véletlen, hogy ezért (is) fullánkos bírálatok fogadták a könyvet a sajtóban - lehet azok dühöngtek leginkább, akik hiába keresték a nevüket a reprezentatív mezőnyben. Ma már több új filmenciklopédia segíti a tájékozódást (egyik sem igazán ideális). Gazdagabbak, teljesebbek a régi FILMLEXIKON-nál. de az is bizonyos: még a XX. század végén, a XXI. század elején is elő kell venni ezt a szerény kalauzt a polcról. Fontos adalék a filmek fogadtatásához, valamint - sőt elsősorban - morális hátteréhez XI. Pius pápa apostoli körlevele a filmszínházakról (1941-ben rendezte sajtó alá az Actio Catholica Országos Elnöksége). Ajánlásai, tiltásai a közvéleményt jelentős mértékben befolyásolták, a dokumentum azonban ennek ellenére sem igazán ismert szakmai körökben. XI. Pius 1936. június 29-én ismertette a nyilvánossággal állásfoglalását mint a Bevezető hangsúlyozza: attól az aggodalomtól vezettetve, hogy „ez a művészet, messze elkanyarodva céljától, rohamosan odajutott, hogy vászonra vetítve pártfogásába vesz minden botlást, bűnt és kihágást."

4

4 A történeti áttekintés néhány hangsúlyos mozzanata a következő. 4

4 XI. PIUS PÁPA APOSTOLI KÖRLEVELE A FILMSZÍNHÁZAKRÓL (VIGILANTI CURA). Actio Catholica Országos Elnöksége, Bp. 1941. 6. 1. 78