Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

PATKÓS MAGDOLNA: Muzsikáló Gyöngyös

Játékszín vezetője. A zenekar, az énekkar mellett több előadáson közreműködött a város másik jeles együttese, az 1962-ben alakult Vidróczki Néptáncegyüttes. (A János vitézben, a Háry Jánosban) így szinte a város valamennyi művészetet kedvelő rétegét megmozgatták ezek az előadások, és a gyöngyösi résztvevők vonzották a közönséget. Már a második évben nagyszabású szabadtéri zenés művel zárul a GYZH. Mozart: Szöktetés a szerájból c. vígoperája került színre. Erről így ír a megyei lap: „Gyöngyösön történt valami, aminek híre ment az országban. ...Operaházi énekesek, gyöngyösi énekkarok, valamint a Budapesti István Gimnázium Zenekara hozta létre az előadást. Hasonlót szerintem egyetlen város sem tud felmutatni ...És hogy az előadás kitűnően sikerült, ez fontosabb."~ 1964-ben Záborszky József: Aszoka c. történelmi operáját viszik színre: „Ehhez az előadáshoz dr. Raft Miklós tanácselnök úr óriási anyagi és erkölcsi segítséget adott. így operaházi szólistákkal, operaházi balettel, valamint az István Zenekarral valósult meg az előadás."

2

8 1966. június 7-én már a Gyöngyösi Szimfonikus Zenekar és a Városi Énekkar - amelyeknek karnagya Záborszky József volt - közreműködésével, operaházi és helyi szólistákkal valósul meg a János vitéz a szabadtérin. 1967-ben a Háry János, 1968-ban a Parasztbecsület, 1969-ben Schubert: Három a kislány... Záborszky jó szemmel fedezte fel a tehetséges fiatalokat, és terelte őket a tehetségüknek megfelelő pályára. Különösen szívén viselte a szegény sorsú gyermekek támogatását. Például Ivádyné Both Éva mesélte, hogy őt még Szabó Tivadar toborozta be a Városi Kórusba középiskolás diákként, de Záborszky volt az, aki „meglátta népművelői vénáját", és kiemelte akkori sivár munkahelyéről. Ekkor került a Művelődési Házhoz művészeti előadónak, ahol később igazgatóhelyettes lett. A zenészpalánták útját nemcsak gyöngyösi tanulmányaik idején követte figyelemmel, de akkor is, amikor elkerültek a városból, és máshol folytatták zenei tanulmányaikat. Példa erre a Sándor testvérek, Csonka Zsuzsa, Koncz Tamás vagy Süveges Zsuzsa, Szabó Kati, de lehetne a példákat sorolni. Sőt felnőtt pályafutásukat is szemmel tartotta. Szinte apai figyelemmel és szeretettel követte és ambicionálta őket. Ugyanilyen ragaszkodással viseltetett városunk iránt. Annyira megszerette Gyöngyöst és a gyöngyösi embereket, hogy amikor csak tehette, vagy amikor hívták, akkor jött, és újabbnál újabb zenei csemegékkel lepte meg városunk közönségét. G. Molnár: Népújság 1963. június 21 ~'

s Záborzsky József: Uo. 2. 40