Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)
HEGYESI HUDIK MARGIT: A romantikus dal kialakulásának körül-ményei és három Schubert-dal művészi előadásmódjának sajátosságai
ten gyors tempó és a jobb kéz tizenhatodjai miatt), legkönnyebb az „ Ave Maria" (a nagyon lassú tempó és az egyenletes ritmus miatt). Az énekes szempontjából nem lehet nehézségi sorrendet felállítani, hisz más-más szempontok miatt nehéz mind a három dal előadása. Részletesebben erről a dalok bemutatásánál fogok írni. Dalalkotásainak kezdetén a dalok komponálásához az ösztönzést nem a klasszikus zeneszerző elődöktől kapta, hanem inkább a Goethe verseivel való találkozásoktól. Élete során Schubert összesen 72 Goethe-verset zenésített meg. A Schubert által megzenésített versek költőinek sorába tartozott még: Schiller, Matthisson, Rückert, W. Müller, Mayrhofer, Schober és Heine. Itt kell megemlítenünk a romantikára és Schubertre szintén jellemző vokális műfajt: a dalciklust, amely tartalomban és jellegben összetartozó műdalok sorozatát jelenti. A ciklushoz hozzáértendő a versírói egység, vagyis az, hogy egy költőtől valók a szövegek. Meg kell neveznünk a két legismertebb - az esetek nagyobb többségében - W. Müller verseire írott ciklusát, melyekben rendkívül meggyőzően vall Schubert a romantikára oly jellemző világfájdalmas (Weltschmerz) életérzésekről, az örökös elvágyódásról, a folyamatos útkeresésről, az otthontalanságról (a „ Die schöne Müllerin" és a „ Winterreise "). Most a megzenésítés sorrendjében rátérnék a címben szereplő három dal bemutatására. A „Gretchen am Spinnrade" c. dalt Schubert 17 évesen írta. Ez a dal a műfaj őstípusának számít. Kiindulópontja a Goethe-vers tartalma és hangvétele, Margit bűnösnek gondolt, ellenállhatatlan erejű szerelmet érez Faust iránt és erről az érzésről első találkozásuk után vall. A találkára való visszaemlékezés közben egyre inkább fokozódik a feszültség, amikor a férfi csókjának felidézésekor (második strófa végén) hirtelen elszakad a szál. A dal utolsó strófájában Margit meghozza a végzetes döntését, miszerint Faustot választja, még ha szerelmébe bele is kell halnia. Ezt a dalt mezzoszoprán hangfajra írta a szerző, hiszen ez a hangfaj mutatja be leginkább a szerelmes lány szenvedélyes érzéseit. A XX. századtól viszont inkább lírai szopránok éneklik ezt a dalt azért, mert ebben a században a magas hangterjedelmü lágy, érzelmes, viszonylag mozgékony hangfaj a líra kifejezésének tökéletes megtestesítője. Az csak segíti az előadás hitelességét, ha ez a lírai beállítottság drámai színezettel párosul. A zongorakíséret a dal lényeges alkotórészévé válik: a jobb kéz gyors tizenhatod hangjainak körkörös mozgása a rokka forgását, a balkéz felső szólamában lévő nyolcadok a lendkereket mozgató lábmozdulatokat jelzik, a basszusban megszólaló félhangok pedig a rokka állványát jelenítik meg. 247
