Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)
KÖDÖBÖCZ GÁBOR: Kányádi Sándor költészetszemléletének ala-kulása, a lírai személyiség formálódása
retsz Te engem / és legközelebb / nem hagysz veretlen" (Azt bünteti, kit szeret), „ahogy az isten észrevétlen / beléd épül minthogyha volna / ahogy te is valamiképpen / vagy a ház és annak lakója" (Ahogy). Kányádi kétségekkel teli küzdelmét, szakrális és profán, remény és félelem viaskodásának transzcendenciára nyíló távlatait a Valaki jár áfák hegyén című poémában figyelhetjük meg „...én félek még reménykedem / ez a megtartó irgalom / a gondviselő félelem / kísért eddigi utamon (...) valaki jár a fák hegyén / mondják úr minden porszemen / mondják hogy maga a remény / mondják maga a félelem". Az önfelmutatás és önmeghatározás gesztusait táguló körökben, szigorú önkontroll jegyében végző poétikai én domináns módon azért lehet a hűség, a bizonyosság és a megmaradás letéteményese, mert etikai értékrendszere következetes és ellentmondásmentes, erkölcsi-formai mélyszerkezete szilárd és egyértelmű. Kányádi Sándor úgy képes a „közérthető összetettség" költője lenni, hogy „etikai és esztétikai értékeit nem kell szétszálaznunk". 1 6 A számos reflexív (önreflexív) elemet is tartalmazó ars poeticák és vallomások - a tisztán irodalmi motiváció, az ún. „ártatlan szöveg" teóriájának meghaladásával - egymást kölcsönösen feltételezve, magyarázva és erősítve bizonyítják, hogy „az esztétikai élmény nem esztétikai jellegű tapasztalatok révén születik meg, és nincs tisztán esztétikai megértés; az értelmezést történelmi, társadalmi előítélet és fogalomrendszer vezérli; kulturális mintákat alkalmazunk - akarva-akaratlan". 1 7 A Székely János által kifejtett dilemma szerint a mai költészet nem tud egyszerre hatékony, kommunikációképes és ugyanakkor korszerű is lenni. Ha kommunikációs igényét megőrzi, konzervatív lesz, ha igazán modern akar lenni, kénytelen lemondani a kommunikációról, 1 8 A Kányádi-versek szövegalanya viszont megfelelő alkotó- és alakító erővel rendelkezik ahhoz, hogy a kommunikációképesség és a korszerűség követelményét egyidejűleg érvényesítse. Kányádi Sándor esetében legalábbis zavarba ejtő, hogy miközben végig önmagát írja és alkotja utánozhatatlan természetességgel, autonóm hűséggel és fegyelemmel, aközben - a maga kétarcúságával és kísérletező kedvével - a metamorfózisra, a megújulásra, az átváltozásra való képesség költőjeként ragadja meg az olvasót. „A költészetértelmezések iránti kíváncsisága és érdekeltsége a befogadói magatartások változásában megóvta őt " Görömbei András: Sörény és koponya. Kányádi Sándor új versei. Jelenkor, 1989/3. 283284. | 7 Márkus Béla: „Letörlöm inkább..." Markó Béla: Kannibál idő. In: Márkus: A betokosodott kudarc. Széphalom Könyvműhely, Bp., 1996. 51. Vö.: Visky András: A világ lelkiismerete. (Marosvásárhelyi beszélgetés Székely Jánossal). Látó, 1990/6. 689-709.
