Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

LISZTÓCZKY LÁSZLÓ: Versekben tündöklő Erdély

fiatalok identitástudatának és otthonosságélményének nélkülözhetetlen forrásává válhat. Ezt erősíti meg, hogy a megjelenését követő esztendőben új kiadása vált szükségessé, s hogy 1999 júniusában népszerű igazságügyi miniszterünk, Dávid Ibolya - az Isten kezében című válogatással együtt „örökbe fogadta" a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban. Egy nagyváradi olvasónk azt fejtegette, hogy nem ismer könyvet, amely az Arany és kék szavakkal című összeállításhoz mérhető teljeséggel és hitelességgel mutatná be a legemberibb érzelem, a szerelem misztériumát. Egy régi tanítványom arról vallott, hogy a sorozat kötetei - elsősorban az Isten kezében és A megmérő idő - súlyos egzisztenciális válságának leküzdéséhez nyújtott segítséget számára... Tovább idézhetném a fentiekhez hasonló megnyilatkozásokat és az antológiák fogadtatásának egyéb dokumentumait. A bennük kifejeződő szeretetnek természetesen a kötetekben szereplő költők a tényleges címzettjei. Az olvasókkal folytatott beszélgetések csaknem egybehangzóan arról tanúskodnak, hogy az antológiák tematikus rendje, egységes művé szerkesztett kompozíciója és a mögötte munkáló létfilozófiai igény keltette föl leginkább érdeklődésüket, nyerte meg tetszésüket. Legtöbbjüket meghódították az Erdély hagyományaival, a „sajátosság méltóságá"-val, a kisebbségi sorssal összefüggő értékek, amelyeket teljes gazdagságukban szerettem volna bemutatni. A verseket az érintett téma valamennyi aspektusát, változatát és árnyalatát fölvonultató ciklusokba csoportosítottam úgy, hogy azok önmagukban is logikus és kerek egységet alkossanak. így a költemények nemcsak önértékükkel és zárt saját világukkal, hanem a struktúra egészében elfoglalt helyükkel és szerepükkel is élnek és hatnak, a ciklusok felépítése és egymásba fonódó rendje is szellemi izgalmat rejt és üzenetet közvetít. A versek kiszemelése és a kötetek összeállítása során elvetettem bármiféle előítéletet vagy kirekesztő szemléletet, eszmetörténeti és poétikai szempontból egyaránt a hagyományok teljes körére támaszkodtam. Tudatosan törekedtem arra, hogy minél hiánytalanabbul kihasználjam azt a kedvező lehetőséget, amely az 1989-es fordulat után kibontakozó nyitottabb értékrendből, a cenzúra eltörléséből származott. Az 1989 előtti évtizedek erdélyi magyar irodalmának kívánatos - és máig időszerű - újraértékelését szolgálhatja, hogy viszonylag nagy számban válogattam a kötetekbe olyan költőket, akiket korábban világnézeti vagy politikai okok miatt kiszorítottak az irodalmi életből. Tisztában vagyok az antológiaszerkesztés korlátaival és kockázataival, tudom, hogy én sem kerülhettem ki a szubjektivitás, az aránytévesztés, a figyelmetlenség csapdáit. Abban viszont biztos vagyok, hogy az újraközölt költők közül néhányan - például Bárd Oszkár, Flórián Tibor, Pakocs Károly vagy Szombati-Szabó István - az eddigieknél több figyelmet érdemelnének. Afelől sincs kételyem, hogy indokoltan kerültek a második 20