Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

KOZMA GYÖRGY BERTALAN: Táncsics könnyei

állapotomon segíts, gondolj módot, hogy öregségem mentve legyen attól, hogy magam mind azon ismeretlen jótevőimet eljárjam, kik különben méltán megkívánhatják jóságukért alázatos udvarlásomat. Ez az, édes fiam, a mi aggaszt, hogy gyönge létem s öregségem miatt nem tehetem. Ezért esedezném, találj oly módot, hogy mentetném föl a hónaponkint való járástól. Ha majd jobban lennék, személyesen teljesíteném háladatosságomat. Mit gondolsz rá, édes jó emberem? Inkább nyomort és halált kívánok, mint bántást azoknak, kik nyomoromból kivevének. Magam elégtelen vagyok; te gondolj módot, jó fiam, hogy öreg anyádon még egyszer segíts. Édes fiam, vagyok a sírig háladatos öreg szolgálód: Székelyné. " Válaszképpen Mike a többek között a következőkkel nyugtatta meg idős barátját: „Édes Székelyné! A maga érdemeit, melyet a művészet mezején kivívott, hogy mindnyájan megismerjük, tanúsítja azon tiszteletet, melylyel maga irányában minden művelt, jó érzésű polgár viseltetik. Ne csodálja, hogy eddig tettleg nem méltányoltatott, ily hosszú időre mintegy elfeledve lenni látszott. [...JA mi széplelkii nagyjainknak azonban most már csak egy hang kívántatott, s azonnal mindazok, kikhez ez elhatott, önkényt s örömmel járultak a maga jövőjének biztosítására. Fogadja ezt, mint hazafiúi tartozásukat; nekem itt nevükben ki kell jelentenem, hogy minden köszönet alól nem csak fölmen tetik, sőt az.t szemrehányás gyanánt fogadnák azért, hogy oly sok ideig aggodalmak közt, szükséggel küzdeni engedték [...]. Nekünk pedig, kiknek az a szerencse jutott, hogy magának ezt az örömet tudtára adtuk, engedje meg[,J hogy az ajánlkozóik] kívánságához csatolva a magunkét, kérhessük istent, hogy maga a rég kiérdemelt nyugdíjt egés[z]ségesen, vidáman, hosszasan élvezhesse! Mike Sándor, s. k. "

22,

s Az agg színésznő ezt követően majd négy évet élt még, víg kedélye a nyugdíj összeadása után örökre elmaradt, színházba pedig többet nem tette be a lábát, mivel azt a nézetet vallotta, hogy „a segély, ha nem a nemzet adja a művésznek, megaláz!"

2"

9 Utolsó levelét Mike Sándornak írta, panaszkodott benne arra, hogy írni sem tud már, megdagadtak a lábai, s nehezen kap levegőt, fullad a melle; „sok népem nagy nyomorúságba hozott, Istenért, fiam, - ez utolsó kérésem, - segíts rajtam, ha lehet! Érzem, hogy többet nem alkalmatlankodom. Isten veled, isten áldjon meg, engedelmet kér öreg haló anyád." E sorokkal búcsúzott el az élettől, irományait ágyában kiválogatta, egy részét megsemmisítette, a megmaradónak ítélteket Lugossy József barátjához vitette el. 1862. december 25-én este 6 órakor hunyt el.

23

0 22

8 Uo. 163. p. 22

y Uo. 163. p. 23

0 Uo. 163-164, 169. p. 215