Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

LISZTÓCZKY LÁSZLÓ: Versekben tündöklő Erdély

tam Magyarország régi - az idő tájt otthon és az iskolában egyaránt tabunak tekintett - térképét, kétségbeesve szaladtam hozzá magyarázatért és vigaszért. Mélyen emlékezetembe ivódtak akkor megfogalmazott gondolatai arról, hogy a sokféleséget a teremtett világ legnagyobb értékévé és működésének feltételévé avató Isten akaratából s Trianon tragikus következményeinek enyhítése érdekében is munkálkodnunk keli az összmagyarság ielki, szellemi, kulturális egységén. A „kisebbségi humánum" új vonásokkal gazdagíthatja a magyar műveltséget, diaszpóra-helyzetünket a magyar lét alapjainak kiszélesítésére, a magyar szellem tágítására is fölhasználhatjuk. Erdély iránti vonzódásom is közel ötven évvel ezelőtt kezdődött. Akkor került a kezembe az első onnan származó könyv, az Erdélyi Helikon íróinak 1934-ben megjelent antológiája. Életre szólóan magával ragadott a kötet írásaiból sugárzó erkölcsi tisztaság és erő, a tetten ért „transzszilván emelkedettség", mely nyilvánvalóan összefügg Erdély hagyományaival és - súly alatt nő a pálma - a kisebbségi sorssal. Erdély múltjáról és a magyar művelődésben játszott szerepéről Ady Endre Ismeretlen Korvin-kódex margójára című esszéje mondta a legtöbbet számomra, amely megragadó szellemességgel és sokoldalúsággal dokumentálta, hogy ez a valaha „Tiindérkert"-nek becézett országrész toleranciából, demokratikus gondolkodásból és európaiságból története során mindig példát mutatott az anyaországnak, olykor például az 1568-as tordai országgyűlés vallási türelemről szóló határozatával - rálicitált Nyugat-Európára is. 1973 óta számtalanszor - minél elviselhetetlenebbé váltak ott az életkörülmények, annál sűrűbben - bejártam Erdélyt, megismertem minden zegétzugát, megcsodáltam gyönyörű tájait, fölkerestem múzeumait, templomait és temetőit. Lenyűgözött és ellenállhatatlan erővel vonzott magához az a kivételes intenzitású, közös nyelvünket és hagyományainkat is becéző szeretet, amellyel az erdélyi magyarok fogadják az anyaországból érkezőket. Útról útra gyarapítottam barátaim számát, s lassanként szinte egész Erdélyt benépesítettem velük. Kiváló költők is akadtak közöttük - például Magyari Lajos és Páll Lajos -, akik később kézirataikkal is segítették az antológiák szerkesztését. Magyar-történelem szakos gimnáziumi tanárként, majd az egri Eszterházy Károly Főiskola Irodalomtudományi Tanszékének oktatójaként is szenvedélyesen gyűjtöttem az erdélyi könyveket, elsősorban a versesköteteteket, s mintha mindezt csupán azért tettem volna, hogy egyszer csaknem teljes egészében a saját könyvtáramból állíthassam össze az antológiasorozatot. Az 1989 decemberében lezajlott romániai fordulatot én is nagy lelkesedéssel, túláradó, könnyes örömmel éltem át. Meggyőződéssel vallottam, hogy végre elérkezett az idő a magyar és a román nép megbékélésére, az erdélyi magyarság emberhez méltó létfeltételeinek megteremtésére. Leg18