Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

KOZMA GYÖRGY BERTALAN: Táncsics könnyei

ress engemet I, ] mint eddig szerettél; mert én nem szűnöm meg lenni mind végiglJ és míg élek barátod Fekete Ferencz" értelmét a Székelyné kézírásával utólag rávezetett sorok segítenek megfejteni: „eszt írá a Tisztelt bölts, öreg

82 mikor egy aljas Úr[,] Pfetrichevich] Hf orv át h / Dá[ni]el vezérlete alatft] jutalom játékomat adám és guny irattal hirdették megrontásomat ez. hazámba történtt mer igaz valék -"

w. A mintegy két hónappal későbbi levél tartalmából látszik, hogy a levelezők talányos üzeneteket is váltottak egymással: „Ha fel találod, a mint mondottad, az elsőbb darabokban az én képemet, lásd meg a magadét is ezen most küldötteknek 50^— oldalán a 302'— szám alatt l...j atyád és barátod Fekete Ferencz". A küldött könyvek címei sajnos nem tudhatók, így az sem fejthető meg, kikben találták meg egymás lelki mását. A későbbi levelekből is kitetszik, hogy Fekete Ferenc szolgálatkészsége, gondoskodása és szeretete a fiatal színésznő iránt határtalan lehetett. „Kevés az, amit most éretted tehettem [...]" (1812. május 5.), „[...Jatyád vagyok, és te az én örökre szeretett és edgyetlen edgy kedves leányom" (1812. május 10.). „Már most míg egészen jobban leszel, kíméljed és nyugtasd magadat. E mellett megbízott orvosoddal is közöld betegségedet, javallom szivemből azért, hogy minél hamarább egés[z]ségben lehessen szerencsém tégedet látni [.../" (1813. május 10.). „Nem volt módom tegnap eszetekbe juttatni a barátság és szeretet állandóságát eszközlő legfőbb törvényt, mely íme ez: »Még tsak házatok népe előtt is, annyival inkább idegenek előtt soha meg se említsetek semmit, akár kicsi, akár nagy dolog legyen az, valami csak titeket illet; négy szem között kell mindennek elintézve lenni, mielőtt azt más tuclná.«,, (k. n.). „Te minthogy ma még böjtelszl, J Kedves Férjedet ebedre jo sziv[ vjel látom. Ebed után ha kávét iszol készíttetek, de ha nem iszolis, a kedves kis leányoddal

,

w ha hé sétálsz szívesen lát atyád és barátod Fekete Ferentz". Szintén keltezés nélküli levelében Székelyné betegeskedő leányáért aggódik az öreg barát: „Barátságodat, melly szerint kedves betegünk jobban létén való örömödet velem közlötted, köszönem; és hogy a kedves Amáliának egés[z]séget ad mi jó Istenünk tellyesen hellyre állitani és állandóvá tenni méltoztassan, lelkemből óhajtóm és kérem! /.../ Szerentséjének tarty a, ha akármi tölle telhetőkben a Kedves kis betegnek könnyebbségére lehet tégedet szerető atyád Fekete Ti. Fekete Ferenc. V

l A jutalomjáték időpontja egyheti intervallumra szűkíthető. Az igazgatóságról lemondatott Wándza Mihály (Perecsen, 1781. okt. 12,-Miskolc, 1854) után 1812. január 8-án Petrichevich Horváth Dániel (?, 1760-Nagyszeben, 1842. jún. 25.), mint vállalkozó vette át a társulat vezetését, azonban - miután csupán a színészek egy részének élvezte bizalmát, a többiek részéről pedig Wándza bujtogatásának hatására nagyfokú bizalmatlanságot tapasztalt maga ellen - az igazgatástól január 16-án visszalépett. Az előadott darab címét eddig nem sikerült megállapítanunk, s nem került elő a gúnyirat példánya sem. Fhrenczi 1897. 237. p. M Székely Amáliával. 180