Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

Kocsis ISTVÁN: Jelentés a Tekintetes Úrnak

rás. Eljött Turcsány Péter. Zombori Ottó, Dinnyés József, Cs. Varga István, Nagy Attila, Gál Sándor, Faludy György, Szépfalusi István. Galambos atya alsóőrből a nagykökényese híveknek és nekünk misézett a helyi templomban. Sorolhatnám hosszasan a neveket. Amikor feltettük magunknak a kérdést: miért rendezünk olvasótábort, könnyű volt rá a válasz. A „kizökkent időt helyrehozni"?! Fejleszteni a fiatalok olvasási kultúráját, történelmi ismeretét, azonosság- és magyarságtudatát. Mindez történt abban az időszakban, amikor mindenki tisztában volt az Aczél György által ismertetett 3T, a Tiltom, Tűröm, Támogatom politika által teremtett szabályokkal. Mi állandóan a „Tiltom" és a „Tűröm" határesetei voltunk. Természetesen kifelé szép és hangulatos frazeológiát teremtettünk. Fábián Zoltán mindig hangoztatta, hogy az olvasótáborok „a szocialista hazafiság", a „szocialista demokrácia gyakorlóterepei". A határainkon túli erdélyi, felvidéki irányultságainkat már kicsit nehezebb volt megmagyarázni, nem is beszélve Kárpátaljáról, ami akkor még Szovjetúniónak számított. Természetesen itt a Magyar-Szovjet Baráti Társasággal való kapcsolatfelvétel volt a döntő és a druzsba fogalom sajátságos értelmezése. A Tekintetes Úr ezekre az utakra már nem jött velünk, de ragaszkodott hozzá, hogy lányai, amint felnőttek a tábori korosztályba, a későbbiekben táborlakóvá váljanak. A kilencvenes évek elejétől teret kaptak az erdélyi és testvérvárosi kapcsolatok. Minden évben eljutottunk Kézdivásárhelyre, Berezdre, Zabolára, Kommandóra. Mindezek eredményeként manapság már az egykori táborlakók alkotják a jelenlegi tábori vezetőséget, ők érzik ugyanolyan fontosnak a tábori létet, ahogy 20-25 esztendővel korábban mi éreztük. Természetesen nagyot változott a világ, vele együtt a tábort rendező kedv és motiváció is. Az ős- és hőskorban úgy éreztük, valami ellen szerveződünk. Féltünk az Orwell által megírt világtól, nem akartunk belenyugodni saját identitásunk elvesztésébe. A korszak értékrendet elsorvasztó hatásai ellen úgy éreztük, tennünk kell valamit. Tudtuk, hogy ezek csupán jó szándékú és filantróp utóvédharcok, hiszen a szellemi „egyen-fünyíró" géppel szemben az olvasótáborok csupán szárnyaszegett próbálkozások. De a Száll a kakukk fészkére című mű analógiájára legalább mi is megpróbáltuk a nehéz csaptelepet kidobni az ablakon, bár tudtuk, hogy a „főnéni" haragudni fog érte. A tábort megjárt ifjúság emlékezetében nem múltak el nyomtalanul az együtt töltött napok. Szabó Zoli hatvani szakmunkástanuló levelét kívánom idézni, aki éveken át lelkes táborozó volt, és elválásunk után többek között az alábbiakat írta: 14