Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

KOZMA GYÖRGY BERTALAN: Táncsics könnyei

különféle nyelvhasználati és stilisztikai eszközei jól elkülöníthetők maradnak, s bízunk benne, hogy a néhol első látásra kissé nehézkesebbnek tűnő szövegkövetés talán az olvasó segítségére lehet a kor könnyebb megidézésében. Az autográf kéziratokból közölt Táncsics-, illetőleg Székelyné-levél átírása betűhív. Táncsics Erdélyben „A természet széppé alkotó Kolosvár vidékét de a szorgalom és ipar semmit sem - vagy igen keveset - tön annak szebbítésére;" TESZÉRI (1837) Táncsics Mihály két ízben járt Erdélyben. Első alkalommal 1830-ban, amikor abból a célból, hogy a készülő magyar-latin-német szótárához újabb forrásokat találjon, jutott eszébe, „hogy igen üdvös lenne az. országunk tős gyökeres magyar népessége közt vagy többször megfordulva, vagy hosszabb ideig tartózkodva tájszókat, műszókat gyűjteni /...]".

2 Munkája P betűig már készen volt, megjelenésére előfizetést hirdetett, azonban pénz belőle nem jött be. így sovány 60 forint útiköltséggel indult el Pestről - Debrecenen, Nagyváradon, Nagykerekin, Bánfihunyadon át - Kolozsvárra, Tordára, Egerbegyre (Aranyos szék), Marosváráshelyre, Udvarhelyre, Csíkszeredába, Kézdivásárhelyre, Sepsiszentgyörgyre, Brassóba, Fogarasra, Nagyszebenbe, Dévára, Lúgosra, Nagyszentmiklósra. E helyeken volt szógyűjtésének bővebb aratása. Majd kiéhezve, lesoványodva és elsatnyulva érkezett Szegedet és Kecskemétet érintve vissza Pestre, a piaristák gimnáziumába. Az út a két hónapos szünidő egész időtartamán át Táncsics fent említett összes pénzét felemésztette, mérlege pedig az alábbiak szerinti képet mutatta: „Tett tapasztalásom, gyarapodott ismereteim nem nyújtottak ugyan markolható eredményt, de a szellemi kincs mérlegbe vetve nagyobb súlyt adott. Ezen vigasztaló bölcsészeti elvem: a mint megéltem eddig, megélek ezután is, újra megnyugtatott, s bennem az önbizalmat nevelte. Táncsics Pesten, a hajóhíd közelében talált szállást, s Budán, egy Straub nevű orvosnál élelmezést. 1831 nyarán azonban a kitört kolerajárvány következtében lezárták a hidakat, s így Budára átmennie lehetetlen volt. Ekkor már az év elején apai (s egyben anyai) örökségként megkapott 50 forintja, s ennek kamata (10 forint) sem volt meg, mert részint a temetés költségeire kellett fordítnia, részint szűkölködő atyafiak között osztogatta széjjel. Batthyányi Fülöp hercegtől jött ekkor segítség: a készülő szótár költségeire 2 Táncsics 1873, 1:84. p. ? Uo. 1:89. p. 160