Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

SZABÓNÉ STEFÁN EDIT: Főiskolások Egerről

Külön szólnunk kell a Bródy Sándor Városi és Megyei Könyvtárról. Minden válaszoló ismerte, 67%-uk tagja és egyharmaduk heti rendszerességgel felkeresi. Említést kaptak még: a Forrás Gyermek-szabadidőközpont és néhány civil szervezet. Sport és sportolási lehetőségek témakörben természetesen a testnevelés szakosok voltak a legaktívabbak. Ismerik az intézményi és városi lehetőségeket, napi és heti gyakorisággal „használják" is azokat. Más hallgatók körében viszont meglepő volt a tájékozatlanság és a válaszok bizonytalansága. Az úszásról (fedett uszoda és termálfürdő) tudnak, de átlag havi egy alkalommal éltek vele, többségük szerint ezek az intézmények túl korán zárnak be. Sajnálatos, hogy a város központjában található két intézményt ennyire nem használják a főiskolások. Az adatok elemzése sajnos azt is mutatta, hogy azok a hallgatók elégedetlenebbek a sportolási lehetőségekkel, akik alig ismerik, és alig használják ki ezeket. A város lakosságát szimpatikusnak, nyitottnak, kedvesnek tartották a hallgatók, különösen azok, akik albérletben éltek és felsőbb évesek voltak. A kollégiumokban lakók alig találkoztak a helyiekkel, kapcsolatuk a boltokban, intézményekben, a buszokon „alakulhattak" ki. A kérdésre összességében pozitív válaszokat kaptunk, néhány negatív megjegyzés is elhangzott: lenéznek minket; „rátartiak" az egriek; sznobok; drága a város; nem érdemes itt vásárolni; stb. A város tisztaságával kapcsolatban (elég alacsony a 3,5-ös érték) többen jelezték a belváros „szépségét", a parkosítás, virágok, takarítás létét, ugyanakkor a külső negyedek elhanyagoltságát is. Az elégedettség mutatója az is, hogy ha újra kezdhetné, újra Egerbe jönne-e tanulni? A kérdésre igennel válaszolt 64,9%, ezen belül a másodéves hallgatók voltak a leginkább elégedettek (81%). Az elsőévesek között - várakozásunknak megfelelően - sokan még nem tudtak erre a kérdésre válaszolni, bizonytalanok, harmad- és negyedéven pedig egyre többen jelezték: „nem tudnak majd elhelyezkedni"; „nincs szükség tanárokra".