Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

SZABÓNÉ STEFÁN EDIT: Főiskolások Egerről

Ezen időszak kormányzati oktatás-politikái támogatták az intézmények közötti tartalmi sokféleséget, hiszen mind többen vallották, hogy „heterogén társadalmi igényeket csak differenciált intézményekkel és programokkal lehet kielégíteni".

1 Ennek (is) eredménye, hogy jelenleg hazánkban a felsőoktatás jellemzője a tartalmi és szervezeti sokszínűség, (amit tovább erősít a piaci elemek előretörése) az új tanszékek, tantárgyak megjelenése. Ujabb és újabb tudományterületek kapnak helyet az oktatás különböző szintjein, ami egyre nehezebbé teszi az átláthatóság (és az átjárhatóság) kérdését. Napjaink izgalmas kérdése az Európai Unióhoz való csatlakozás, mely lehetőséget ad a munkaerő szabad áramlásának, ezért a képző intézmények felelőssége és feladatai még nagyobb hangsúlyt kapnak. Úgy tűnik, hogy a képzés sokszínűsége mellett egyre jobban törekedni kell(ene) az egységes szakmai és nemzeti fellépésre is. A változó elvárások és folyamatok több országban is különböző irányú változásokat indítottak el. Nemzetközi és hazai konferenciák többször is foglalkoztak ezekkel az úgynevezett „határokon is túlmutató" kísérletekkel, kérdésekkel. Hrubos Ildikó a 90-es évek második felében elemzi egyik beszámolójában azt a nyolc országban végzett vizsgálatot, melynek tapasztalatait a magyar felsőoktatásnak is szerencsés lenne elemezni. A tartalmi kérdések közül most két tényezőt tartunk fontosnak kiemelni: - A mennyiségi növekedés a „...tanszékek, kutatóegységek, tantárgyak számának látványos növekedése, amely a tudományok fejlődéséből adódik, tehát „belső ügy"... Ez a burjánzás azonban csak egy ideig tart, majd éppen ugyanezek a szakmai szervezetek akadályozzák meg további programok indítását."

2 A mennyiségi növekedés tehát általános jelenség, a nemzeteknek számolni kell vele. Ugyanakkor: - Az európai modell átalakulóban van. A piaci körülmények, az Európában erőteljesen jelentkező „minőségbiztosítási" rendszerek és a többszintű képzés igénye látványosan beépül a felsőoktatási kínálatba. „Azok az országok, amelyekben a diploma megszerzése öt évet vesz igénybe, és nem ismerik a két fokozatot, most bizonyos értelemben hátrányba kerülnek (pontosabban hallgatóik számára kedvezőtlen ez a helyzet). Végül rá fognak kényszerülni a több fokozatú rendszer bevezetésére. A magyar felsőoktatási gyakorlatot mindkét pont egyszerre jellemzi. Ezért a kínálati sokszínűség mellett a mennyiségi növekedés egyenetlenségei Hrubos, I.: Differenciálódás, konvergencia és sokféleség a felsőoktatásban. = Szociológiai Szemle 1997. 3. 169. oldal 2 Uo. 171. oldal 3 Uo. 1 72. oldal