Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

HAVAS ANDRÁS: Sírni szabad

Pontosan tudta, hogy nincs vigasz, minden szó felesleges, és csak annyit lehet tenni, hogy ott maradnak mellettem és megvárják, amíg újra elhiszem, hogy azért kibírható lesz a jövő, bárhogyan is fáj most. Jó húsz percig tarthatott amíg elhittem újra, utána azt hiszem berúgtunk. így, húsz év elteltével kár volna tagadni, hogy e félelmek beigazolódtak. A megérzések mindig sokkal jobban bejönnek, mint a biztos és kiszámított tudás. Barátok elvesztése és az a megmagyarázhatatlan és állandóan jelenlévő hiányérzet, aminek nem tudunk a végére járni soha, az idő múlása, hogy csak néhány dolgot említsek. És persze amit tőle tudok azóta... Amikor kilencvenhárom nyarán egy reggelen meghallottam a szerkesztőségben a hírt, mindenképpen egyedül akartam maradni, végigrohantam a folyosón, hogy keressek magamnak egy üres szobát. Bementem az egyikbe, kikönyököltem a párkányra és csak néztem, néztem kifelé... Zavart volna, ha bárki lát, de pár perc múlva bejött valaki, aki aggódott értem és megkérdezte mit csinálok, nem vagyok-e rosszul. Nem akartam, hogy könnyes szemekkel bámuljak, mint valami rossz hollywoodi film végén a főhős, a nagy kék semmibe. De aztán... Aztán mégis megfordultam és belenéztem annak az embernek az arcába... Sírni szabad. 8