Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Häuser Zoltán: A videotechnika felhasználásának tapasztalatai a gyakorlati felkészítésben

) ' MÓDSZERTAN A módszertani felkészítés feladáta megfelelő alapokat adni egy tantárgy eredményes tanításához, felkészíteni a korszerű oktatási és nevelési módszerek alkalmazására. "Iskolamester lehet valaki úgy is, hogy központokban kidolgozott tanmeneteken óráról-órára végighalad. De alkotó pedagógus nem, mert az alkotó pedagógusnak rendelkezni kell azzal a képességgel is, hogy meg tudja ítélni a gyermek képességeinek, készségeinek állapotát, hogy kulcsot talál a személyiségéhez, s megleli azokat az eljárásokat, megoldásmódokat, amelyekkel az általa elgondolt fejlesztési célok elérhetők."(3.) Ennek eléréséhez a pedagógiai elmélet gyakorlati alkalmazására, a pedagógus tevékenységében jelentős szerepet játszó készségek kialakítására, a lehetséges módszerek megismerésére van szükség a pedagógusképzésben. A mikrotanítás — mint a pedagógusképzésben alkalmazható módszer -- lényege éppen ez. Egyszerűsített, de mégis valósághű helyzetet teremt, a pedagógiai tevékenység elemeinek elsajátításához és gyakorlásához. Jó lehetőséget kínál a módszer az elemi és az összetettebb készségek fejlesztésére, ezek minőségi értelmezésére, a tervezés, a végrehajtás és az értékelés megfelelő készségeinek kialakítására: A pedagógusképzésben e módszer alkalmazásának hatékonyságát a videotechnika lehetőségei nagymértékben fokozhatják. Intézményünkben több éve folyik kutatás az Oktatástechnológiai Csoport és a Kémiai Tanszék irányításában mikrotanítás témában ("Kémia szakos tanárképzés korszerűsítése modern technikai eszközök segítségével"), 1986—89. között tárcaszintű kutatásként. A módszer tantárgyspecifikus, egy tantárgy paraméterein belül nyer alkalmazást. A programokról, a képzési eljárásról e kiadvány más szerzői adnak részletes tájékoztatást. A pedagógiai szakirodalomban az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozunk az elméleti és gyakorlati képzés ellentmondásos tartalmi és mennyiségi viszonyának kérdéskörével. Gyakran megfogalmazódik, hogy az eltorzult szerkezeti arányok jelentősen háttérbe szorítják a hallgatók gyakorlati felkészítésének eredményességét. Az elméleti felkészítésre helyezett fő hangsúlyon — döntően szaktárgyi vonatkozásokban — túl számolni kell azzal is, hogy a leendő tanárok iskolai nevelőmunkájának színvonala annak is függvénye, hogy menyire és milyen eredményességgel lesznek képesek a tanulói személyiség (közösségek) társadalmi igénynek megfelelő formálására. A tényleges tanítási tevékenységre történő felkészítés — a korábban felvetett problémák ellenére is — fontos színtere a gyakorló tanítások,