Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Vajon Imre: A lepkék idegrendszerének kapcsolta a funkcióval és az életmóddal II.

vándorlásáról szegmentumról szegmentumra, nem juthatunk arra a következtetésre, hogy az izomösszetevőket valójában más szegmentumok idegei innerválták. Posztembrionális változásokban azonban az innerváció kimutathatóan független az izomszegmentációtól (NÜESCH 1957). Az izmok határozott hovatartozását illetően addig nem lehet végleges ítéletet mondani, míg azok kifejlődése nem ismeretes. Az egyedfejlődés-történeti kutatások feladata lesz világossá tenni, hogy a dúcokból történő beidegződés az izomtelepek szegmentálisan összetett természetén nyugszike — hasonlóan a gerinces állatok viszonyaihoz — avagy nem. A beidegződés pontos ismerete lehetővé teszi majd az ún. interszegmentáiis izmok értelmezését is. Pillanatnyilag ügy tűnik, hogy az izmok beidegződése nem követi teljesen a gerincesek esetében ismert viszonyokat. A fajok vizsgálatából világosan látszik, hogy az egyes idegek összefonódása nagyobb kötegekké nem történik funkcionális izomcsoportok szerint. Jól megfigyelhető ez a fejlett szárny- vagy lábidegek vizsgálata során. így tehát a nagy antagonista működésű izmok gyakran ugyanabból az idegből idegződnek be (hajlító és feszítő izmok). Egy dúcból a szelvénytérbe kisugárzó idegek egy sajátságos struktúrájú rendszert alkotnak, amely nem viseli magán a funkcionális együttműködés bélyegeit. A szelvényhatárok általában nem egyeznek az egyes dúcok beidegződési határaival. A lábidegekkel kapcsolatban tapasztalható, hogy azon csoportok képviselőinek lábidegei fejlettebbek, amelyek lábaikat jobban használják. A Noctuida fajok gyakran az aljzaton mozogva keresik fel rejtekhelyüket, így necsak lábaik izomzata, hanem azok idegei is erőteljesek. Van eset, amikor a nagy és nehéz test indokolja az erőteljes lábak és lábidegek kialakulását (Saturnia pyri, Marumba quercus, Sphittx ligustri). A kiváló repülő szenderek (pl. Macroglossa stellatarum) és a nappali lepkék (Rhopalocera) végtagjaikat alig, illetve csak csapkodásra használják. Ennek a funkciónak megfelelően lábaik izomzata és azok idegei is gyengébben fejlettek. Különösnek találtam, hogy az elölső és hátulsó szárnypárok idegtörzsei akkor is megközelítően egyenlő méretűek, ha a szárnyak lényegesen eltérő nagyságúak (Noctuidae, Sphingidae) és akkor is, ha megközelítően egyenlőek (Rhopalocera). Ebből azt a következtetést vontam le, hogy repülés közben mindkét szárnypár működése egyformán fontos, és egyformán erőteljes működést fejt ki. 78