Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Biologiae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Vojtkó András: Az Aggteleki-karszt növényföldrajzi jellegzetességei

84 Vojtkó A. területeken találjuk. Ezek itt is inkább alacsony növekedésű fajokból álló ritkás állományok, amelyekben jobb elemnek számít az Adonis vernalis, Anacamptis pyramidalis, Allium montanum, Carex humilis, Hippocrepis comosa, Linum tenuifolium, Poa badensis, Pulsatilla grandis. Mészkő sziklagyepek (Campanulo-Festucetum pallentis) igen ritkák, mivel az Aggteleki-karszt hazai oldalán hiányoznak a sziklaalakzatok, ahol lehetőség adódna a tipikus sziklagyepek létrejöttére. Kicsiny állománya bújik meg részben sziklaerdővel fedetten a Farkas-lyuk gerincén. Az északias expozícióban megtalálható pl. az Asplenium ruta-muraria, Bupleurum falcatum, Cerasus mahaleb, Poa pannonica subsp. scabra, Sesleria heufleriana, Teucrium montanum. A Jósva-völgyre néző délies mészkősziklákon, ahol szinte az összes állományuk van, találjuk az Aster amellus (Szinpetri, Jósva-völgy-szikla), Poa badensis (Jósva-völgy-szikla), Pulsatilla grandis (Szinpetri, Jósva-völgy szikla), Rosa gallica (Szinpetri), Silene longiflora (Jósva-völgy-szikla) fajokat. A nyúlfarkfüves sziklagyepek inkább Sesleria előfordulással jellemezhető egyéb társulások. így például a Fertős-tetőn sem lehetetlen, hogy másodlagosan kerülhetett be a nyúlfarkfű (akár a hűvösebb platószéli erdőkből is), hiszen más ilyen északi oldalt igénylő és montán típusú fajt nem találni a társulásban. Korábbról egy zártabb sztyepprét jellegű állományt lehet elképzelni, amely antropogén-zoogén hatásra (erdőirtás, legeltetés és legelés, esetleg még részleges leégés is?) elvesztette feltalaját és már csak a másodlagosan betelepülő fajok juthattak szerephez (ilyen jellegűek pl. az árvalányhajfajok: Stipapulcherrima, Stipa capillata). Vagyis e gondolatsor szerint a gyep az ismert Pulsatillo-Festucetum rupicolae caricetosum humilis degradált, Stipa pulcherrima-s változata. Ez már szinte a sztyepprétet megelőző zavart sziklagyepi szukcesszionális stádium lehetne. Ezekbe a különböző státuszú és szukcesszionális helyzetű foltokba másodlagosan kerülhetett be a Sesleria heufleriana a platószéli tölgyesből, sziklaerdőből. Fontos adalék, hogy nem a konkrétan tárgyalt területhez tartozó Esztramoson valódi nyúlfarkfüves sziklagyep él, a neki megfelelő tipikus fajokkal (pl. Dianthus plumarius, Cytisus ciliatus, Asperula cynanchica, Thalictrum foetidum stb). A többi Sesleria heufleriana előfordulás 95%-a erdőtársulásból származik. A mészkőterületek bokorerdővel, melegkedvelő tölgyessel borított oldalain ott találjuk a mészkőlejtősztyepprét (Pulsatillo-Festucetum rupicolae) kissé nyílt állományait is. Előfordul, hogy főként sziklagyepekre jellemző fajkészlettel bír, de talán a kisebb méretű vadkár kedvezne a szukcesszió előrehaladásának és záródnának ezek az állományok. A Fertős-tető nyugati oldalán (Bükk feliratú rész) található jelentős kiterjedésű xerotherm komplex minden bizonnyal másodlagos, mint ahogy a légifotókon is jól kivehető éles határral válik el a környezetétől (de ez nem geomorfológiai okokra vezethető