Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Biologiae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Schmotzer András: A szilvásváradi Aszaló növényzete

A szilvásváradi Aszaló növényzete 67 2. A higrofil élőhelyek ismertetése Külön egységet képez a védelemre tervezett terület Szilvás-patak menti alegysége. A területet vegetációjának kialakulásában a Szilvás-patak, illetve a mindenkori vízviszonyok voltak a kulcstényezők. Igen értékes vizes élőhely komplexek alakultak ki, illetve maradtak fenn. A fás növényzetet a patak menti fűzliget (Salicetum albae-fraglis) és az ettől délre húzódó keskeny égerliget (Aegopodio-Alnetum) képviseli. A füzligeteket cönológiai szempontból az éger ligetek speciális dombvidéki fáciesének tekinthetjük, melyet a sok közös faj is bizonyít. Mindkét erdőtársulás jelentős természetvédelmi jelentőséggel bír. Utóbbi jellegzetes átmenetet mutat az égeres láperdők felé, a pangóvizes foltok megléte miatt, bár a valódi lápi karakterfajok hiányoznak. Lokálisan értékes elemei: Frangula alnus, Impatiens noli-tangere (fáciesalkotó), Ribes rubrum subsp. sylvestre, Scrophularia nodosa, Stum erectum, Viburnum opulus stb. A kedvezőbb vízviszonyok következtében számos mocsárréti, magassásos elem találta meg életfeltételeit az égeresben. Az égerest körülvevő magassásos mocsárrét kiemelkedő értéke a Carex cespitosa, mely korábbról kipusztultnak vélték hazánkból és csak az elmúlt évek intenzív flórakutatásának köszönhetően került elő ismét, elsősorban az Északi-középhegység dombvidéki területéről. Maga a faj itt Calthion jellegű, homogén, monodomináns foltokat alkot („Caricetum cespitosae"), melyhez magaskórós növényzet illeszkedik. A patakot patakparti magaskórósok kísérik (Angelico-Cirsietum oleracei), míg a mélyebb térszíneken lápi magaskórósokhoz {Filipendulo-Geranietum palustris) közelítő állományok is megtalálhatóak. A magassásosok és a magaskórósok fajai közül kiemelhetők a következők: Angelica sylvestris, Calamagrostis canescens, Carduus crispus, Chaerophyllum aromaticum, Cirsium canum, C. oleraceum, Filipendula ulmaria, Iris pseudacorits, Petasites hybridus, Selinum carvifolia, Thalictrum lucidum stb. A magasásoshoz egy degradáltabb nádas (Scirpo-Phragmitetum) is csatlakozik, míg a két erdősáv között faj gazdag aszatos kaszálórétek (Cirsio caniFestucetum pratensis) is megtalálhatóak, jellegzetes faj készlettel, pl. Agrostis stolonifera, Carex distans, Cynosurus eristatus, Colchicum autumnale, Holcus lanatus, Juncus conglomeratus, Molinia caerulea s.l. stb. Sajnálatosan az utóbbi években a terület kiszáradása, ezzel elszegényedése folyamatosan zajlik (tavaszi égetések, lecsapoló árkok), melynek következtében az érzékeny higrofil fajok erős visszaszorulása figyelhető meg a területen. Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozom dr. Vojtkó Andrásnak (EKF Növénytani Tanszék) a folyamatos konzultációkért, illetve a kézirat átolvasásáért, Holló Sándornak (BNPI) és Pelikán Pálnak (MAFI) a terület geológiai ismereteinek átadásá-ért.