Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Biologiae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)
Schmotzer András: A szilvásváradi Aszaló növényzete
A szilvásváradi Aszaló növényzete 61 A terület flórája gazdagnak mondható, eddig 408 edényes növényfajt (köztük 19 védett faj) mutattunk ki, mely a hazai flórának közel 18%-át teszi ki. A terület edényes flóralistáját az 1. melléklet tartalmazza. Ennek a fajgazdagságnak az okát nemcsak a változatos geológiai, talajtani, mikroklimatikus adottságokkal, hanem a másodlagos szukcesszió által indukált folyamatokkal magyarázhatjuk, azaz még megvannak az eredeti társulások jellemzői is nyomokban, azonban a másodlagos termőhelyek előretörése számos új elem megjelenését és feldúsulását is magában hordozta, illetve hordozza. Az egykori zárt erdőtömb helyén kialakult másodlagos irtásrétek, felhagyott gyümölcsösök koncentrálták azokat a zömmel, hegyláperemi elterjedésű sztyepp- és erdőssztyepp fajokat, melyek előtte esetlegesen csak a tisztásokon, erdőszéleken, erdei lékeken tenyészhettek, jóval kisebb egyedszámban. Bizonyíthatóan némely sztyeppfaj expandálását a pásztormigrációval is magyarázhatjuk, hiszen a korábban jelentős legelő állatállomány vándorlása kimutatható, mind a Bükkalja, mind pedig az Alföld felé (VLGA 1983, 1988, PETERCSÁK 1990). Az etimológia is a tájhasználati módok rekonstruálására szolgálhat. Maga a terület elnevezése („Aszaló") egy irtásgazdálkodással kapcsolatos kifejezés (TAKÁCS 1980). Az aszalás során a terület erdeit úgy irtották le, hogy először a fák törzsét bevagdalták, kérgét átvágták, mellyel részben elindították a fák pusztulását, másrészt ezáltal alkalmassá tették az „égetéses" erdőirtásra. Tehát az „aszalás" („aszaló", „aszalvány") olyan erdőrészt jelentett, ahol a fákat kiölték, és a száradó fák még a földben maradtak. Ezzel a módszerrel kialakított legelőterületeket aztán már legeltetéssel óvtak meg az ismételt beerdősüléstől. Magával a legeltetéssel a déli márgás kitettségben fokozódott az erózió is, ami szintén a terület „sztyeppesedéséhez" vezetett. 1. A xerotherm élőhelyek ismertetése Klímazonális erdőtársulásai a cseres-tölgyesek (Quercetum petraeaecerris), illetve a gyertyános-tölgyesek (Querco-Carpinetum) voltak, azonban ezek az antropogén hatások folytán szinte teljesen eltűntek. Kis kiterjedésű állományaikkal a Dobogó-tető eróziós völgyeiben találkozhatunk. Altalánosságban jellemzi állományaikat a felnyíló lombkoronaszint, a gazdag gyep és cserjeszint, mellyel a réti, ill. gyepelemek behatolása is részben magyarázható. A lokálisan értékes erdei fajok közül kiemelhető a következő fajok megléte: Cephalanthera damasonium, Epipactis helleborine, Lathyrus niger, Potentilla alba, Sorbus torminalis, Trifolium ochroleucon stb. A faj készletet a következő két cönológiai felvétellel mutatom be:
