Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Biologiae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

S. Wolcsánszky Erzsébet és Simon Tibor: Suba Jánost köszöntjük

6 S. Wolcsánszky E.-Simon T. szítette. Az általa vezetett csapat úttörő vizsgálatai közül néhányat érdemes megemlíteni. így pl. a bükkös állományokban végzett műszeres méréseket, amelyekkel bükk- és tölgyerdei fajok fotoszintetikus aktivitását mérték, és összehasonlítva az adatokat megállapították, hogy a bükkösben 5%-kal nagyobb a produktivitás értéke, az adatok ingása a bükkösben kicsi (2-4szeres), a tölgyesben jóval nagyobb (18-szoros). Bükk- és sziklagyepállományok moháinál, zuzmóinál mérve azok fotoszintetikus aktivitását, megállapították, hogy a sziklagyepben alacsonyabb a fajok fotoszintetikus aktivitásnak átlaga, és az adatok ingadozása nagyobb. Ezen belül a zuzmók fotoszintetikus aktivitása nagyságrenddel alacsonyabb volt. Azt is megállapíthatták, hogy a mohák a virágos növényekéhez hasonló fotoszintetikus intenzitással rendelkeznek, míg a zuzmóké mintegy ötször alacsonyabb szinten áll. Kiemelkedő eredményük volt, hogy a bükkfa levélfelületének egy négyzetmétere a vegetációs időszakban 490 g széndioxidot köt meg. Jelentős eredményekkel jártak a bükkös erdei fajok (16) szabad aminosav termelésének megismerésére irányuló vizsgálatok, amelyben annak 1 órás fotoszintetikus fixálás alatt képződött mennyiségeit mérték. Kimutatták pl. többek között — az optimálisan produkáló fajokat (erdei szélfü, erdei hajperje, szagos müge), s azt, hogy ezen belül a termelődő aminosavak közül az alanin és a threonin mennyiségei kiemelkedően nagyok. Eredményeik számos értékes közleményben láttak napvilágot. Nagyszerű dolog, hogy munkássága az általa nagyon jól ismert és rendszeresen bejárt Bükk hegységre és szélesebb környezetére, annak jórészt természetközeli vagy természetes élőhelyeire, növénytársulásaira, flórájára vonatkozik. Rendszeresen járta, kutatta e területet, amelynek szinte minden termőhelyét jól ismerte. Mindezt sok közös terepbejárás, tanulmányút személyes tapasztalatai alapján mondhatjuk. A flórakutató. A változatos és szép flóráról a 1980-as évek eleje óta publikált értékes közleményeket. Munkatársaival fedezték fel a DNy-i Bükkben a Csákpilis-csoport sokféle természeti értékeit. így pl. a ma védett melegkori reliktum henye boroszlán (.

Daphne cneorum) gazdag populációit, az olasz tölgyet, amely gyep szintjében az endémikus magyar nyúlfarkfűvel alkot társulást {Seslerio hungaricae - Quercetum virgilianae). Feltárták és jellemezték a rigópohár (Cypripedium calceolus) lelő- és termőhelyeit. Az egyik legritkább hazai növény, a közép-európai-balti areájú magas istác (Armeria elongatá) bükki megtalálását is Suba Jánosnak köszönhetjük. Ezeknek az értékes fajoknak a populációiról részletes ponttérképeket készítettek (pl. a Nagymezőn), amelyek elősegítik e ritkaságok megőrzését. Alapvető ökológiai feltáró munkájuk a Tarkő-háti bükkös „őserdőben" is. Megállapították, hogy a flórakép, a cönológiai viszonyok, az anyagforgalom jellege, az állomány fiziognómiája (több korosztály, kiemelkedő óriás fák)