Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Sectio Chemiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Bodosi Béla: Comenius és Apáczai

lafehérvári kollégium rektora 1638-ban halt meg. A pontosság kedvéért kiegészítve tehát Apáczai 1653-tól tanárként működött volt iskolájában. Tanárai pedig nyilvánvaló módon Alstedeus rektorsága idejéről annak "Encyklopaedia"-ját ismervén át is adhatták a benne foglaltakat tanítványaiknak. Tanárai közül külön ki kell emelnem Keresztúri Pált, (1589-1655), aki német egyetemen tanult s angliai tanulmányúton járt. Széleskörű műveltsége alapján valószínűsíthető, hogy ezt a hatást közvetítette. írott munkát nem hagyott hátra és Bethlen Miklós (Apáczai egyik életrajz írója) szerint Comenius műveit nem ismerte. Bethlen egyébként maga is 3 évig volt Keresztúri tanítványa. Fináczy szerint Bethlennek az az állítása, hogy Comenius munkái a latinításban "talán akkor 1652-55 voltak munkában" nyilvánvaló tévedésen alapszik. A Janua már rég megvolt. Hogy Keresztúri nem használta tankönyvül, annak más oka lehetett. Comeniusnál az enciklopedizmus un. pánszofia, egyetemes bölcsesség, mely mögött kettős tartalom van. Érti rajta egyfelől a dolgok kölcsönös, egyetemes összefüggéseit, másfelől a mindenkit mindenre megtanítás művészetét. Ez az elv didaktikájában úgy jelenik meg, hogy minden osztályban mindent kell tanítani, s egyre magasabb szinten. Tulajdonképpen a mai koncentrikus tanterv első megfogalmazása ez. Látható tehát hogy némileg eltér a comeniusi értelmezés a XVII. századi, s így Apáczai értelmezésétől. A XVII. századi enciklopedizmus egységes áramlata, s az összes addigi enciklopédiák "- úgymond még a legrendszeresebbek is inkább díszesen összefűzött lánchoz, mint önmagát mozgató gépezethez, inkább fahasáboknak gondosan összeállított halmazához mint saját gyökeréből kinőtt, saját életerejénél fogva ágakat és lombokat hajtó élő fához hasonlítanak." (Fináczy Ernő: Az újkori nevelés története. Bp. 1927. 20. oldal) Meggyőződésünk szerint arra kell törekednünk, hogy öszszes emberi ismereteink anyagát legegyszerűbb, vagyis legáltalánosabb alapfogalmakra visszavezessük és ezeknek egymáshoz való viszonyát pontosan megállapítsuk. Ez a vállalkozás fogja egymáshoz közelebb hozni az embereket. A nagy ellentétek, amelyek a népeket egyéneket elválasztják, abban gyökereznek, hogy ismereteinkben nincsen összefüggés és szerves kapcsolat. Tudásunk széjjelforgácsolt, s rengeteg fölöslegeset tartalmaz. Leltárszerűen egybe kell gyűjteni összes ismereteinket, alaposan meg kell őket rostálnunk, a lényegeseket ki kell választanunk, s ezekre vonatkoztatnunk a többieket, vagyis egyetlen könyvbe kell foglalnunk minden képzelhető 64